Ha egy film jó része pszichedelikus kómában játszódik, egyes szereplők majmok, mások álomkutatók, néhányan pedig időnként a levesbe ejtik a májukat, tulajdonképpen csak egy kérdés vetődik fel: kinek szól mindez? Aki válaszol, az maga a T. Olvasó!
Szögezzük le rögtön az elején: minden filmnek megvan a maga közönsége. Ez mindig is így volt, de ma aztán végképp nem engednek be azzal egy magas költségvonzatú alkotást a multiplexekbe, hogy "majd csak megnézi valaki". A nézőnek nemkülönben hasznos, ha tudja, kit céloztak meg a film alkotói, mert elkerülheti az olyan klasszikus hibákat, mint hogy Ibikével az oldalán poétikus lassúságú iráni művészfilmmel indítja a péntek estét.
A tágabb nézőpont ellenére is zavarban vagyok a Talpig majom című mozival kapcsolatban, ugyanis a film megtekintése után sem tudtam eldönteni, kit is célzott meg vele a rendező. Ezért rendhagyó jelleggel és hangsúlyozottan egyszeri alkalommal az értő olvasóra közreműködését kérném. Jómagam csak a történetet ismertetném: legyen az Ön, T. Olvasó, feladata eldönteni, kihez szól a film.
A cselekmény egy éppen befutott képregény-rajzoló - Stu - körül bonyolódik. Jóravaló srác, nem akarja eladni rajzolt majmának licencét a bóvligyártó cégeknek. Őt ugyanis csak a barátnője érdekli. Hiába tömi tele ügynöke a kocsiját majomjáték-mintadarabokkal, hogy gondolkozzon a dolgon, ő inkább a barátnője kezét kéri meg. Sajnos a hazafelé úton az egyik merchandise-prototípus, egy majom alakú gumicsónak felfúvódik, és Stu meg a csaja karamboloznak. A rajzoló kómába esik, és a legmeglepőbb módon a majommal együtt a Kóma Birodalomban ébred fel. A látomásszerű világban csodálatos, rémes és torz teremtmények nyüzsögnek, mámoros partikon mulat a kómába esett nép. Egyszer azonban Stunak és majmának sikerül ellopnia egy kilépőkártyát (!), amivel trükkös módon a majom lép le, és bújik a rajzoló életre ébredő testébe.
A sötét tónusú mesevilágból itt visszalépünk a valóságba, ahol kezdetét veszi a majomöntudatú rajzoló ámokfutása. Stu-majom pénzt csinál a képregényből, nők után rohangászik, élvezi a sikert. Tehát egy ideig minden az élet rendes logikája szerint halad. Később ellopja a barátnője - az alváskutató - találmányát, az álom-szirupot (!), hogy rémálmokkal szórakoztathassa a Kóma Birodalom lakóit.
Odalenn Stu, aki eleped szerelméért, kieszközli, hogy legalább egy napra visszatérhessen a Földre. Hamarosan egy boncasztalon fekvő, félig kibelezett szervdonor testében ébred. Innentől kezdődik az üldözés. A sebészek az őket illető szerveket hajtva kergetik Stu-hullát, aki nyitott hasfalából időnként gyerekek kezébe, ételbe, táskába pottyant egy-egy szervet. Stu-hulla a majom-Stu-t kergeti, az meg a menyasszonyát.
Végül aztán minden jóra fordul, Stu visszakerül a saját testébe, összeházasodik a nőjével, és csak a bóvlibizniszt forszírozó ügynök jár pórul, mert véletlenül adnak neki egy adagot az álomszirupból, melynek következtében meztelenre vetkőzve ordít, hogy mindenki dobja el a ruháit, mert a ruha megöli az embert.
Eddig a történet, melynek végén a T. Olvasónak döntenie kell, vajon kinek készült a film:
a) Élénk képzeletű és lelkileg terhelt kisiskolásoknak
b) Anatómiaszigorlat előtt álló, nehéz múltú orvostanhallgatóknak
c) Pszichoaktív anyagokkal ismerkedő ipari tanulóknak
d) Eutanázia kérdéskörébe bonyolódott nekrofileknek
e) Egyéni véleményem van.
Jegyezzük még meg, hogy a forgatókönyv alapjául egy Dark Town című képregény szolgált, amely egy titokzatos, az élet és halál közt lebegő átmeneti világban játszódott. A rendező és a producer azonban "picikét borongósnak" találta a sztorit, és ezért vitte bele a majmos-bélhullatós-csajozós vonulatot. A filmkészítők így jutottak pénzhez, színészhez, bemutatótermekhez - a Dark Town szerzője pedig biztos átköltözhetett egy nagyobb albérletbe.
