Xiaoshuai Wang, mielőtt az európai fesztiválok egyik kedvencévé vált, mintegy tanulmányai összegzéseként elkészítette Vittorio De Sica klasszikus Biciklitolvajok-jának és Bacsó Szerelmes biciklistáinak Pekingre hangolt remixét, avagy kerékpárosan szép az élet.

A valódi biciklinemzet
Felejtsük el azt az odvas közhelyet, hogy Hollandia a biciklinemzet. Még csak nem is Franciaország vagy Olaszország, bár velük már közelebb járunk az igazsághoz. A válasz igen logikus, természetesen Kína a világ első számú kerékpáros nagyhatalma, egész egyszerűen azért, mert ott élnek és ott szeretnek biciklizni a legtöbben. Hogy ez gazdasági kényszerűségből van-e így, vagy a hagyományos kínai egészségkultuszból fakad, nem tudni bizonyosan, tény, hogy például a töméntelen lakosságú Pekingben legalább annyian kerékpároznak, mint autóznak. A minapi Olimpia kapcsán sok kis színes híradás említette a horrorisztikus pekingi forgalmat, amelyet a viruló gazdaságnak köszönhetően felduzzadó gépkocsiáradat gerjeszt. Nos, ehhez vegyenek hozzá ugyanennyi biciklistát. (A mi városvezetésünk ennek kicsiny mását itthon látva sikoltva adná be egyöntetű lemondását. De hol vagyunk mi ettől!) A pekingi biciklista című film záróképén kétszer három sávos belvárosi mellékutat látunk Pekingben, melynek két szélén ugyanígy, kétszer három biciklisáv húzódik. Szélesen hömpölyög a tömeg mindkettőn, onnan erre s innen arra.

Biciklitolvajok
Guo Liangui fiatal vidéki srác, aki Pekingbe érkezik szerencsét próbálni. Senkit nem ismer a nagyonsokmilliós nagyvárosban, egy földijén kívül, aki egy kis boltocskát vezet. Szerencséjére, vagy mint később kiderül, inkább szerencsétlenségére egy biciklisfutár-céghez kerül, ahol sajátos konstrukció keretében méregdrága biciklit kap munkájához, amit viszont részletre kell megvásárolnia. Guo azonban örül, büszkén tekeri a vadiúj (és nyilván a valódinál is valódibb) Meridát, földije pedig irigykedve hümmög. Telnek múlnak a napok, a srác már majdnem kifizette a bringa árát, amikor egy halmozottan szerencsétlen nap virrad. Nem elég, hogy egy megrendelés kézbesítésének meghiúsult kísérlete súlyos jüanokba kerül Guónak, eközben még a méregdrága biciklinek is nyoma vész. A fiú, miután friss munkahelyéről is kirúgták, a várost járja, hátha megtalálja biciklijét. Meg is találja, de amikor vissza akarja szerezni, nem várt ellenállásba ütközik. Tisztára, mint a Biciklitolvajokban...

Szerelmes biciklisták
Bacsó Péter hatvanas évekbeli filmjét már nem lehet ennyire pontosan megfeleltetni e filmre, azonban ahogy Jian, a csillogó Merida új tulajdonosa szabadon szárnyalva tapossa a pedált a szerelem felé, az olyan, mint amikor András, Albert és Bence tekertek a Balaton-parton hasonló hangulatban, hasonló céllal, anno. Jian társas kapcsolatainak fontos tényezője a bicikli, ezzel kapcsolódhat a bandához, akik akrobatikus egyensúlyozós-ugrabugrálós biciklizéssel szórakoztatják magukat és egymást, illetve biciklizve randizhat a szintén biciklis Quin-nel. Két fontos szempont, bár számára a csillogó bringa nem az élet szükséglete, mint Guónak, csupán a szórakozás, a buli része. Azonban igen vágyott része, hiszen Jian családja nem engedhet meg egy ilyen drága kerékpárt fiuknak. Jiannak titkolózni kell előttük, hogyan jutott birtokába a bicikli.

Xiaoshuai Wang
bemutatkozó filmje ez a biciklis ballada, amely egészen bizonyosan a már többször említett neorealista alapvetés egyfajta továbbgondolása. Ahogy de Sicánál a biciklitolvajlás, majd visszalopás csupán ürügy, hogy ezen keresztül ábrázolja a háború utáni olasz társadalom nyomorát, életkörülményeit és jellegzetes figuráit, úgy Wang is mintegy mellékesen, de mégsem elnagyoltan mutatja meg a mai Peking kevésbé csillogó kerületeinek mindennapjait. Itt (még) alig jár autó, mindenki kerékpáron közlekedik. Az élet olykor legintimebb pillanatai zajlanak az orrunk előtt, az utcán. Egy nő épp fogat mos, a kiköpött víz alig kerüli el az előtte éppen biciklijével bekanyarodó Guót. A másik zugban idős férfi tai-chizik, odébb a külvilág tökéletes kizárásával hódolnak a go művészetének. Közhely, ahogy szinte futás közben étkeznek. Közben persze zajlik a hajsza a bicikliért is... Wang e filmmel a 2001-es Berlini Filmfesztiválon a Zsűri Nagydíja mellett jelölve volt az Arany Medvére is, kijárva egyben az utat a következőkben megszületendő filmjeinek a nagy európai fesztiválokra.

Sajátos film
A pekingi biciklista, melyben a két fiúval egyenrangú főszerepet kap a bicikli. Míg Jiannak csupán eszköz, addig Guo élete társaként szereti, s úgy ragaszkodik hozzá, miképpen az életéhez. Semmi groteszk nincs azonban a filmben, Wang szinte gyermeki naivitással meséli el a történetet. A film ugyan nem éppen vibráló ritmusú, azonban a szellemes szerkesztésnek köszönhetően mégis lendületes alkotás. Kerékpáros tematikájú, minőségi játékfilmként pedig -mondjuk a nagyszerű belga Pedálkirályon kívül- mindenképpen egyedülálló film világviszonylatban is.

Kinek ajánljuk?
- Biciklistáknak, kerékpárosoknak és bringásoknak.
- A kínai kultúra rajongóinak.
- Az egzotikus filmek kedvelőinek.

Kinek nem?
- A városi kerékpározás ellenzőinek.
- Annak, aki épp a legújabb hollywoodi sztárra kíváncsi.
- Annak, aki kiütést kap már egy sarki kínai gyros büfé láttán is.


7/10