„Még mindig sunáznivaló a tested!” – mondja az olasz csődör az amerikai anyukának a Minden út Rómába vezet című új romcomban, akit Sarah Jessica Parker, az egykori Carrie Bradshaw alakít, mi pedig kicsit megijedtünk a kinézetétől. Azt is kockáztatva, hogy nem leszünk politikailag korrektek, átfutottuk a színésznő nagyobb filmszerepeit, kifejezetten külsejére összpontosítva.
Csak tudnám, hogy csinálja (2011)
Íme az óda a keményen dolgozó és párjánál sokkal sikeresebb nőhöz, aki minden helyzetben, a munkában főnökként, egész pontosan egy finanszírozási vállalat menedzsereként, otthon feleségként és anyaként, barátnőként és szakácsként is megállja a helyét – ez volna az itt még a sok munka ellenére is viszonylag kisimult Sarah Jessica, akinek a sok csiricsáré ruha után meglepően jól áll a visszafogottan elegáns üzleti stílus. A korábbinál valamivel komolyabb hangnem és a gyengécske történet viszont nem hozott sikert, pedig Miss Parker alakítását olyan nagy nevek támogatták meg két oldalról, mint Pierce Brosnan és Greg Kinnear, de a közönség valami mást várt. Ennek a kudarcnak is köszönhető, hogy hősnőnk egészen mostanáig nem vállalt főszerepet, csak kisebb munkákat.
Szex és New York 2. (2010) és Szex és New York (2008)
Az azonos című, hihetetlen népszerű sorozat, amely a dolgozó és lelkesen karriert építő, de magukkal is törődő nőket szólította meg, ekkor már kifújt, de Carrie Bradshaw még két esélyt is kapott, hogy rajongóit szórakoztassa, újra rikító ruhákat aggassanak rá, és egy kis pénzt keressen producerként is. Ő, Charlotte, Miranda és persze Samantha ezúttal nem, vagy csak részben New Yorkban kacarásznak és rágják át apró-cseprő gondjaikat, hanem az első filmben Mexikóba utaznak, miután Carrie-t Mr. Big egyedül hagyja az oltár előtt, míg a másik filmben gondolnak egy merészet, és az egzotikus Abu-Dhabiba szöknek, ahol a történet szerint minden megtörténhet. Mindez csak két újabb bőr lehúzása volt a sorozatról, de nem is ígértek többet, az viszont senkinek sem kerülte el a figyelmét, hogy az idő múlása miatt már nem volt annyira pontos a „helló lányok” üdvözlés.
Hova lettek Morganék? (2009)
Hugh Grant és Sarah Jessica Parker nagyjából egy generáció, ugyanakkor voltak nagyon sikeresek, és már korábban is játszottak együtt a Halálos terápia című orvosi thrillerben, így adta magát az ötlet, hogy dolgozzanak újra együtt, de valami könnyed darabban, mert tőlük mindenki (jogosan) ezt várja el. Így lettek ők Morganék, a szétmenőben lévő nagyvárosi házaspár, akik szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak, és a tanúvédelmi program keretében egy békés kisvárosba küldik őket, ahol a civakodó párnak boldog szerelmeseknek kell tűnniük. Mit mondjunk, kicsit kínos volt, hogy minden mellékszereplő lejátszotta hőseinket a vászonról, akik csak nyávogni és nyafogni tudtak, de ez legalább annyira a rendező hibája, mint a főszereplőké, akik közül Sarah Jessica egész pocsékul nézett ki, ráadásul mintha valaki más ruháit hordta volna.
Anyám nyakán (2006)
006-ban járunk, az ekkor már a 40-et túllépő Sarah Jessica Parker még a csúcson van, de már a nagy sorozat után, a nála érezhetően fiatalabb Matthew McConaughey pedig feljövőben, bár ekkor még senki sem tartotta komoly színésznek, így itt is egy kedvesen link pasit játszik, aki gyakran vetkőzik félmeztelenre. Őt kell hősnőnknek elcsábítania, ugyanis még mindig a szüleivel lakik, akiktől a megbízás érkezett, de mivel romcomról van szó, lesznek bonyodalmak és egymásba szeretés. Bár nem szikrázik a levegő a két főhős között, Miss Parker jól néz ki ebben a „tengerparti” szerepben, ahol mindenki lengén öltözhet, és bár McConaughey nála sokkal csinosabb nőknek csavarta el korábban a fejét a vásznon, nem teljesen hiteltelen a dolog.
Meg vagyunk lőve (2001)
Hol van az öntudatos, nagyszájú, nagyvárosi nő, akit mi ismerünk? Itt ugyanis egy kedves és nagyon butuska vidéki lányt látunk, aki, amolyan autista módon világra szóló tehetség, mint bérgyilkos. Ez a tehetsége csak véletlenül derül ki, amikor egy veszekedés során elintézi a vőlegényét és összejön egy bátortalan bérgyilkossal, majd üldözőbe veszi őket a rendőrség és a maffia is. Maga a film van olyan bugyuta, mint a hősnő, de mai szemmel nézve rendkívül üdítő a fiatal Sarah Jessica Parkert látni, a későbbi szerepek minden manírja és sallangja nélkül, ráadásul csinosan, üdén és pirospozsgásan.
