Nem mondhatnánk, hogy minden pasik rémálma, hogy exbarátnők testet öltött szellem-alakjai bukkannak fel ott és akkor, ahol és amikor a legkevésbé sincs szükség rájuk - nevezetesen az öcs esküvője előtti éjellen -, de azért gyanítom, sokan el tudnak képzelni jobb szórakozást annál, minthogy múltbeli hibáikat kéretlenül és lankadatlanul a szemükre vesse egy fogszabályozós, szeplős tünemény a régmúltból. Mark Waters filmjében Matthew McConaughey-vel egészen pontosan ez történik.
Rémálomnők
Waters nevét ha nem ismerjük, filmjeit valószínűleg igen (a vígjátékrajongók mindenképp). Nem áll távol tőle a high concept-komédiák világa, melyekben hőseit-hősnőit meseszerű sorsfordulatok kavarják össze, hogy aztán a csodás történések által valódi jellemfejlődésen menjenek keresztül. Így volt ez a Nem férek a bőrödbe anya-lánya párosával, vagy a Ha igaz volna szellemlányával s újdonsült szerelmével is. Most újabb szellemhölgyek kerülnek elő, méghozzá a megrögzött agglegény Connor Mead (McCouneghey) hálószobájában. Connor mintapéldánya azoknak a jól szituált negyven-közeli férfiaknak, aki bár kapcsolatokat tart fenn, igazából egyedülálló - noha sosincs egyedül, igazából magányosabb, mint gondolná. Csak épp nem igazán gondol bele. Egészen addig a pillanatig, amíg az említett szeplős szörnyemény elő nem bukkan a vendégszoba ágyának takarója alól, halálra rémítve ezzel hősünket. A bajok azonban itt még nem érnek véget: Connor rémálomszerű időutazásra indul korábbi kapcsolatainak illusztris nőtagjaival, miközben helyt kell állnia sokkal kevésbé kötődésképtelen öccse elkövetkező esküvőjén. És van még egy bökkenő: szembe kell néznie azzal a nővel, aki valahogy ellen tud állni bunkó sármjának, és jobban ismeri, mit valamennyi korábbi kedves nőismerőse. Ez gyerekkori jóbarátja, Jenny (Jennifer Garner), akivel kölcsönösen próbára teszik majd egymás türelmét a hosszúra nyúló családi hétvége alatt.
Matthew McConaughey és a színészet
- akár a fenti címet is adhatnám annak a tanulmánynak, mi lesz egy nem rossz képességekkel megáldott színésszel akkor, ha nem az őszinteség mellett teszi le a voksát a vásznon. Hálistennek a tanulmány fikció, sajnos azonban mégsem mehetünk el a jelenség mellett, a főszereplőről lévén szó. Nem először írom le, de sajnos meg kell tennem: McCouneghy olyan élményszerű butasággal játszik itt, ami igazán meglepő a legedzettebb gyomrú néző számára is (feltéve persze, ha érzékenyek vagyunk a színészi játékra). Nem először teszi, de nagyon remélem, hogy utoljára, és remélem, visszatalál ahhoz a hanghoz, amivel pár éve még hitelesen el tudta adni magát nem túl széles jellem-skálán mozgó figuráival.
Jennifer Garner mégis veszi - vagy nem veszi észre - ezt az akadályt, s kellemes, intelligens partnere McCouneghey-nek a filmben, amely igazi hollywoodi romantikus vígjáték módjára sodortat minket fordulatok, drámák és helyzetkomikumok kavalkádjában. Egy kisebb mellékszerepben még Michael Douglas is feltűnik, és összességében egész szórakoztató tud lenni a film - a baj csak az, hogy színészünk majd' minden jelenetben ott van...
Kinek ajánljuk?
- A kedves, egyszerű kis romantikus vígjátékok kedvelőinek.
- A hőség elől menekülőknek.
- Eső elől menekülőknek.
Kinek nem?
- Az Art-mozihálózat rajongóinak.
- Annak, aki irtózik a szellemektől.
- Annak, aki nem szereti, ha a régmúlt hibáira emlékeztetik.
5/10
