Amerikában a Hervadó virágok lett Jarmusch eddigi legsikeresebb filmje, és itthon jelenleg harmadik a budapesti toplistán, alig lemaradva az Ünneprontók ünnepétől és A 40 éves szűztől. Ha Ön pár hervadt kúrás végeredményét szélesvásznon akarja szemlélni, feltétlenül nézze meg a filmet moziban!
Hiába filmezett egész életében enervált, magányosan utazó figurákat Jim Jarmusch, a függetlenfilmek nagymestere, le nem mossa magáról, hogy lemásolta Sophia Coppola filmjét, az Elveszett jelentést. Hiszen két éven belül ő is a faarcú Bill Murray-re írta és építette ugyanazt a poént: az öregedő főhős hétköznapi környezetétől távol, női segítséggel keresi az utat a múlt és a jövő között. Ennek a címe most Broken Flowers - Hervadó virágok.
Coppola nyilatkozataiból ráadásul kiderül, hogy az Elveszett jelentés című sikerfilmjének máig nem érti a lényegét: szerinte a főszereplői Murray és Scarlett Johansson alakította páros csak barátok voltak a filmben (pedig nem). De egy embert mégis meggyőzött erről: Jarmuscht, aki ebben is leutánozta: a Hervadó virágokban az öt találkozásból kettőben érezni csak valamilyen feszültséget, és ebből az egyikben Murray partnere egy sírkő.
Jarmusch sztorija persze kicsit más: ezúttal Billt a hétköznapokból nem egy japán utazás szakítja ki, hanem egy rózsaszín névtelen levél, amiről csak annyit lehet tudni, hogy egy exnője küldte. A levélben pedig az áll, hogy van egy húsz éves fia. Míg az Elveszett jelentésben karaokebárokban és shabu-shabu vacsorákon csetlett-botlott Billy, és japánokkal találkozott, akik olyan egyformák; a Hervadó virágokban a sokszínű Amerika kisvárosaiban tesz egy körutat, hogy ismeretlen fiát keresve végiglátogassa az anyaként szóbakerülhető exnőit, akik olyan különbözőek.
Az öt helyzetgyakorlatnak is beillő jelenetsorból az első nőét veszük a Szerkesztőségi Górcső alá: Sharon Stonét. Stone lánya Lolita fogadja a váratlanul megérkező Dont, aki -ahogy azt többször is hangsúlyozzák - egy öregedő Don Juan, teljes nevén Don Johnston, vagyis majdnem Don Jonhson. Még csak a 20. percben járunk, és ezt mind az arcunkba kaptuk, de rejtett utalásokra később se számítsunk. Stone, akinek az Elemi ösztön 2 forgatásán testdublőre volt, mert "néhány helyen őt sem kímélte meg az idő", most sem mutatja magát meztelenül, de ebben helyettesíti őt lánya, Lolita. Azért Billyvel Stone fekszik le, persze minden szexuális töltet nélkül.
De ami a lényeg, Stone búcsúzásként megcsókolja a férfi kezét. Ezt több forgatási interjúban is hangoztatták, hogy a színésznő építette bele a figurába, holott eredetileg fordítva akarták, és ez nagyon fontos. És milyen kínos, hogy ennek kell örülnünk, mert Stone nem viszi túlzásba a színészi munkát, olyan árnyalt alakítást nyújt, mint a Macskanőben, amikor Halle Berryvel karatézott. De ha tovább nézzük a filmet, rájöhetünk, hogy erről most nem is ő tehetett.
Valószínűleg Jarmusch aludt be a rendezői székében, mert egyik színésznő sem hoz többet a már általa kialakított imidzsénél. Frances Conroy például éppen csak annyira él elidegenedett életet, mint a Sírhant művekben is tette, ahogy a főszereplő Bill Murray is éppen olyan minimalista színészi játékot használ, ahogy filmes pályafutása során már megszokhattuk tőle. Bár tény, hogy most először fejezi ki vele legérzékletesebben a semmit. (Oscar-díj!, a szerk)
Pedig már maga a forgatókönyv is lapos volt: öt lagymatag epizód füzére, mindegyik sivár párbeszédekkel és egy-egy megszokott abszurd momentummal lett dúsítva: állatok nyelvén értő anyuka, bergmanosan rideg vacsora, és több most nem is jut eszembe. Persze kisfilmekre bontva ez még működhetett is volna, gondoljunk csak a mester olyan filmjeire, mint az Éjszaka a Földön vagy a Kávé és cigaretta. De egy játékfilmhez kevés annyi, hogy hogyan tudja Bill Murray ugyanazt a szituációt ötször nem lereagálni, és hogy hogyan tud feltenni úgy kérdéseket, hogy a válasz nem is érdekli igazán.
"Forgatókönyvet írni olyan, mint a csábítás, míg a forgatás hasonló a szexhez, mert másokkal együtt csinálod" - jelent meg a VOXban Jim Jarmusch nyilatkozata. Ha így nézzük, találó cím a Hervadó virágok. Mert bizony mondja a film nekünk, mindannyian megöregszünk, ha csak meg nem halunk előtte és akkor már az ihlet is könnyen elszáll, és enélkül már nemcsak a forgatókönyvírás és a forgatás, de egy Jarmusch-film sem az igazi. Persze akkor már lehetett volna jobb címet is adni a filmnek, mint például Oszladó kúrás vagy Bomló Sharon.
