Szoktunk-e a mozik székeibe süppedve, a vászonra bámulva arra gondolni, hogy a vásznon megjelenő kép, a hangfalakban megszólaló párbeszédek és zene mennyi kínlódás (továbbá munka, kuncsorgás, idegesség és áldozat) eredménye? Aligha. Hajdu Szabolcs a Fehér tenyér után ezt a kérdést szegezi nekünk. Az Off Hollywood ugyanis magáról a film készítéséről szóló film, a vajúdásról, az anyagi kilátástalanságról, az idegi megpróbáltatásról.
Az egyik legjobb kortárs írónk, Garaczi László a rendezővel együtt saját korábbi, Április című drámáját dolgozta át a színészek improvizációi alapján - jó alaposan. Az eredeti mű cselekménye ugyanis egy rádiós áprilisi tréfa körül forog, itt azonban egy filmrendező(nő), Adél (Török-Illyés Orsolya) egyetlen napját láthatjuk. A nap reggeli rádiós beszélgetéssel kezdődik, ahol - bár este mutatják be a rendezőnő harmadik, Nem, hanem című nagyjátékfilmjét - az értetlen, unott és tenyérbemászó modorú rádiós (Miklós Marcell) csupa megalázó témával hozakodik elő. Például, hogy a rendezőnő miért nem a férjét választotta ki a főszerepre, holott eddig minden filmjében ő játszott. A zavarba ejtő riport után egészen a nap végéig, a rendezőnő összeomlásáig csupa idegőrlő szituációban van része. Az alkoholizmusa ellenére tehetséges és szerethető debreceni mellékszereplőnek (Vásári József alakítja meggyőzően) mindenki elfelejtett szólni, hogy kivágták a végleges verzióból (ráadásul ő mindezek ellenére Adéltól vár tanácsot, hogy hozhatná helyre házasságát, amit, bármilyen bizarr is, de levágott bajsza zilált szét). A férj (Szabó Domokos), az egykor tehetséges, mára azonban eltunyult színész otthon pornóoldalak böngészésével vigasztalódik, amiért kedvese mellőzte, és nem hajlandó a premierre sem elmenni. Szegény Adélnak nem elég az otthoni perpatvar, a színészek sincsenek kifizetve, a film plakátját pedig félrenyomták és a meghívókra rossz dátum került.
A pokoli nap végén, a premier utáni szürreális hangulatú bulin aztán robban a bomba, Adél pánikrohamot kap, a mentők viszik el. Hogy amikor kiengedik, a férje által ripityára tört lakásba érjen haza. Nincs feloldás.
Azért akadhat problémánk a filmmel. Az egyik, hogy a párbeszédeket helyenként meglehetősen modorosan adják elő a színészek (a házastársak veszekedése jó példa erre), nem mindenkinek sikerül életszerűen beszélni. Messze kiemelkedik az a jelenet, amikor a Nem, hanem főszerepét játszó színész a fizetését követeli a produkciós igazgatótól, aki égreföldre esküszik, hogy nem tud fizetni (Mészáros Tibor és Kovács Lehel brillíroznak).
A másik probléma pedig maga a főszereplőnő, aki színészi képességeiről meggyőzött ugyan, ezt a tehetséges, gyönyörű nőt mégsem éreztem tökéletes választásnak a szerepre. Nem hihető, hogy egy ennyire labilis, törékeny nő képes lenne megrendezni egy filmet. Úgy tűnik, Hajdu valamiért nem akarta bevállalni, amit a hősnője. Egy másik filmben biztosan nagyobb sikere lesz.
