A kamera nem látható oldalán Sandrine Bonnaire: neves francia színésznő, érdemei Leconte-tól Rivette-ig számosak. A látható oldalon Sabine Bonnaire, a színésznő egy évvel fiatalabb húga: őt, a sokáig félrekezelt autizmussal élő kisebb testvért követi a kamera, de a projektet kézben tartó Sandrine figyelme mindazokra kiterjed, akik Sabine magára zárt életében, az otthonául szolgáló vidéki intézetben így vagy úgy (ápoltként, ápolóként vagy hozzátartozóként) megfordulnak. Van a filmnek egy "ilyen volt előtte, ilyen utána" vonulata: régről való, magánhasználatra készült családi videókon láthatjuk az otthon biztonságában önfeledten közlekedő, a kortársaitól alig észrevehetően különböző fiatal lányt, a jelen idejű felvételeken pedig az ellenkezőjét: az elhatalmasodott betegség ismert (?) tüneteit magán viselő, állandó felügyeletre szoruló ápoltat. Az idősebb Bonnaire a huszonkettes csapdahelyzetéből filmez: bár egyetlen szó sem esik róla, mégsem kerülheti el, hogy ne a hírességeknek kijáró figyelem kísérje e nagyon is privát vállalkozásában, másrészről viszont, ha nincs hírnév, valószínűleg film se lenne, melynél hatékonyabb eszköz nincs a figyelemfelhívásra. Arról ugyan biztosat nem tudunk meg, hogy Sabine számára a testvérével való együttléten túl mit jelentett a forgatás, de minél többet nézzük a riporteri szerepéből minduntalan kieső Sandrine és a testvéri közelségbe mindinkább belerázódó Sabine családi kettősét, úgy esnek el biztos bástyaként szolgáló, legjobb aggályaink. Nagyon azért nem kár értük.
