Talán valahogy a 70-es évek vége felé már létezett a Zabranjeno Pušenje nevű formáció Szarajevóban, többek között Emir Kusturica gitáros részvételével, aki azután 1988-ban, Jugoszlávia emlékezetes, háborúba torkolló első szabad választásainak idején emigrált Franciaországba, hogy a `Cigányok ideje´, az `Arizonai álmodozók´ és az `Underground´ című, jobbnál-jobb filmek rendezőjeként váljon világhírűvé.
A banda időközben Belgrádba tette át székhelyét, majd újjáalakult, egyebek mellett Stibor Kusturica dobossal, a zenélést is töretlenül folytató Emir fiával csökkentve az átlagéletkort. Nem került tehát távolabb a filmrendező a zenétől, éppen ellenkezőleg: valódi sorsokból gyúrt mágikus realizmusát a hangzásban is megjelenő eredetiség teszi igazán hitelessé. (Az `Arizonai álmodozók´ például elsősorban Iggy Pop egyéniségével és a `Boban Markovic Orkestar´ autenticitásával operált, közismertté téve a nem mindennapi rezesbandát, s amikor később kiderült, hogy Goran Bregovic zeneszerző a főtémát egész egyszerűen csak lopta valahonnan, rövid úton távoznia kellett.) A `Zabranjeno´ meg időközben odáig fejlődött, hogy az 1998-as év velencei aranyoroszlánjával díjazott `Macska-jaj´ prominens zeneszerzője Dr. Nele Karajilic, az énekes frontember lett, aki egyébként az `Underground´ egyik epizódszerepében bizonyította színészi képességeit, de táncos komikusként is megállná a helyét.
A felejthetetlen `Pitbull Terrier´ című sláger és társai után pedig hamarosan újabb album (`Unza Unza Time´) és világkörüli turnék egymásutánja következett, a külföld számára mint `The No Smoking Orchestra´ működő együttes életében, mely név fémjelzi mellesleg a dohányos társaság amúgy szerteágazó humorában a primitív faj elsőségét. Többször hallhatóak-láthatóak Magyarországon is, erőteljes hangzásuk rock, reggae, punk, alternatív, techno, jazz valamint cigány, szerb és egyéb népzenei elemekből tevődik össze.
A `No Smoking´ eklektikáját igyekszik, képekben is visszaadni a Kusturica által mint operatőr és producer is jegyzett, leginkább koncertfilmként meghatározható alkotás, színes és fekete-fehér, sokszor változó minőségű, szuper 8-as filmre készült, illetve videofelvételek segítségével mutatva be a tucatnyi tag külön életét, illetve a fellépések előtt, alatt és után uralkodó közhangulatot.
Kusturica a Music Television részére forgatott Macska-jaj klipjével koronázott, amatőr hatású, családias képekben bővelkedő, önreflexív interjúsorozat, helyenként werk-film. Egy soknemzetiségű zenekar portréja, mely önmagában bizonyítja, hogy egymás mellett élni magától értetődő, ha nem is problémamentes. Ami megkapó benne, az épp a nem egyszer tettlegességig menő érzelmi felfokozottság, a hirtelen indulat, a betyárvirtus. Tény, hogy Kusturica bumfordi sármjához nem csak a fiával történő rendszeres birkózás tartozik. Egyszer állítólag kihívta párbajozni életre-halálra a Szerbia ultra-nacionalista mozgalmát vezető Vojislav Seselj-t, egy Belgrádi Nemzetközi Filmfesztivál alkalmával pedig leütötte Nebojsa Pajkic-ot, az Új Szerbia nevű jobboldali szervezet vezetőjét. Nagy kérdés, vajon hogyan szublimálja az elementáris szenvedélyt munkájába, mely ezúttal is zseniálisan szerkesztett, és minden szókimondó magamutogatásával együtt katartikus élményt ad, mivel teljesen őszinte. S bár a zenészek jó pár évtizeddel fiatalabbak az olasz-német-jugoszláv koprodukciós filmmel rokon Buena Vista Social Club szereplőinél, azért velük is megesett egy és más. Túlélték, könnyedén véve, a legnehezebb éveket is, és Belgrád zenés kiskocsmáinak világából táplálkozó, virtuóz művészetükben, amely legsajátabban az övék, végtelenül szabadok.
"This is the beginning of a beautiful friendship" - kezd, a Casablanca-t idézve, minden fellépést Emir Kusturica, a szerb-horvát rítusok egyedülálló tolmácsolója.
