Pal Sletaune a Ponyvalevél című filmmel vált ismertté Európa-szerte. Bohókás, sőt, majdhogynem őrült karakterei és sokrétű történetmesélési technikája egyedi ízt kölcsönzött munkájának. A legtöbb szimpatizáns arra volt kíváncsi, vajon a rendező csak egyszeri bravúrt tudhat-e magáénak, vagy valóban érett, csak rá jellemző (film)nyelven szórakoztat.
Nos, a "Most megfogtál" cseppet sem egyszerűbb falat, mint elődje. Szélhámosok és áldozataik, gyorséttermek és death metal. Cseppet sem szokványos képzettársítások, ám Sletaune biztos kézzel és valóban ügyesen szórakoztatva vezeti végig közöttük nézőit.
Jan (Robert Skjaerstad) egyszerre kénytelen megküzdeni agresszív apjával, a csőd szélén álló étterme vezetésének nehézségeivel, na meg azzal, hogy barátnője azonmód faképnél hagyja, amint megtudja, hogy Jan az ő életbiztosításából próbálja meg menteni ami még menthető, legalábbis üzletileg.
Eközben Bent (Bjorn Sundquist), az Ivar Mo Band kiégett dobosa abban a hitben ringatja magát, hogy death metal zenekara heteken belül Norvégia elsőszámú exportcikke lesz. A zenekar névadója és közte amúgy sem valami fényes a kapcsolat, amit csak tetéz, hogy Bent neje összeszűri a levet Ivar-ral.
Ez már túl sok a szegény férj idegeinek. Elraboltatja riválisát, ám a túszejtők autóbalesetet szenvednek, így aztán Ivar sikeresen old kereket. Ám vesztére éppen arra jár Jan, akinél szintén betelt a pohár, s most ő ejti túszul szegény öregedő popsztár-epigont, s zsákmányáért tetemes váltságdíjat akar kizsarolni Ivar szeretteiből. A kérdés, hogy vannak-e neki egyáltalán olyanjai?
A 2001. évi Torontói Filmfesztiválon bemutatott alkotás élvezetes, jó hangulatú film, amelyet várhatóan nem csak a Titanic fesztivál keretein belül tehet magáévá a közönség, hanem hagyományos premierjére is sor kerül hamarosan. Hiszen a jópofa őrültségre mindig vevő a közönség, Sletaune filmje pedig minden kétséget kizárólag épp ilyen.
