A világháború előtti japán pop és a rap keveredik Seijun Suzuki zenés-táncos-kosztümös giccsparádéjában, a Mosómedve hercegnőben. A nyolcvankét éves rendező a hatvanas-hetvenes években volt igazán aktív, akkoriban nagyjából négy film per év tempóval ontotta magából a B-kategórás yakuzafilmeket, olyan beszédes címekkel, mint Az alvilág szépe, a Férfi gépfegyverrel, vagy Elégia az erőszakhoz.
Az új évezredben már a második filmje a Mosómedve hercegnő. amiben egy klasszikus japán történetet dolgoz fel, sajnos igen öreges tempóval. A mosómedvékhez, japánul tanukikhoz kedves legendák fűződnek, a helyi folklór szerint ezek az állatok képesek az alakváltásra, de legjobban mulatni és táncolni szeretnek, és a hasukon dobolni. Hercegnőjüket a Hős, a 2046, a Repülő Tőrök Klánja és az Egy gésa emlékiratai Zhang Ziyi-je játssza, akit kézről-kézre adnak a neves ázsiai rendezők. A filmben szerelmét Joe Odagiri játssza, aki az Azumi és a Shinobi című gagyi japán tinifantasykben is szerepelt. A végtelenül egyszerű, tradicionális love sztori vetített hátterek és szándékosan ízléstelen díszletek előtt nyálas dalokban bontakozik ki, és a fináléban egy arannyal lefújt gumibéka osztja Buddha igéjét. A Suzukira jellemző vér, szex és erőszak sehol, a Mosómedve hercegnőt akár gyerekek is élvezhetik.
