Szemüveg feltesz, agy kikapcsol, hullámvasút repít minket a világ végére, és vissza. Irodalmi emlékek kevésbé, LSD-élmények inkább felsejlenek majd a létező talán legmagasabb szintre emelt vizualizációt megcélzó kalandfilm alatt.
Külcsíny
Amikor még 3D-s mozit nem, csak 3D-s moziban játszódó jeleneteket láttunk egy közel sem térhatású filmben, iszonyatosan vágytunk rá, hogy egyszer mi is úgy késsük le a vetítés elejét, mint azok a szereplők, akik egy rakás papírszárú és színes lencséjű jampi-szemüvegben virító néző között lavíroznak a helyük felé. Aztán jött a Freddy halála: Az utolsó rémálom utolsó tíz perce, majd megjelentek az első teljes filmek, nemrég pedig már a tőlünk karnyújtásnyira kardozó Angelina Jolie, és az arcunkba éneklő Bono illúzióját is átélhettük a mozikban. Az Utazás a Föld középpontja felé - a megfelelő felszereléssel ellátott mozikban - még ezekhez képest is újfajta élményt nyújthat; a budapesti Corvin például ezzel avatja fel a Magyarországon elsőként bevezetett Dolby 3D Digital technológiáját, a maga 2K-s felbontású projektorával, ami megint újabb szintre szándékozik emelni a moziélmény fogalmát. Erre szükségünk is van, ugyanis e nélkül az egész térhatású kutyafüle nélkül a film épp olyan lapos, mint amilyennek a Földet hitték Verne előtt párszáz évvel.
De jó, Gyula, hogy te ezt már nem láthattad
Trevor tipikus "szórakozott professzor", akinek a káoszelméletet saját konyhájában és a nappalijában manifesztálódik, kvantummechanikával kel és kozmológiával fekszik, ám azt elfelejti, ha épp látogatóba jön az unokaöccse. Sean legalább ennyire panel-tini: érdeklődési köre egy a szponzor jól látható logójával díszített mobiltelefonra korlátozódik, alapbeállítása a durca, akkor is, de a történet egy fájdalmas pontján nála is eltörik a mécses. Mennyire lehet eredeti az a film, amely ilyen nagy munkával kidolgozott karakterekkel kívánja felfrissíteni a világ egyik legtöbbet feldolgozott történetét?
Jules Verne számottevő vélekedések szerint is tudományos-fantasztikus irodalom alapköveit tette le annak idején, de én még idevenném a megannyi kincs-/dicsőség-/asszonyvadászat ürügyén egzotikus vidékekre utazó kalandorok történeteit is. Ennélfogva kijelenthető, hogy ma az X-akták épp úgy nem lenne ugyanaz Verne munkásság anélkül, mint teszem azt az Indiana Jones-sorozat - a Múmia-trilógia meg aztán végkép. Ez utóbbiból csöppent át egyébként Brendan Fraser, és a végeredményt látva ez az eset épp olyan, mint amikor a külvárosi rockbanda azért veszi be basszerosnak a telepi Zsoltikát, mert neki van egyedül szegecses bőrkabátja.
Nézőpont kérdése
Ha már így esett, az egykori őserdő hőse fogja a gyereket, és egy az útközben összeszedett nőnemű egyedet, és nekiindul, hogy kövesse eltűnt barátja nyomait hegy gyomrába, barlangok mélyére, egész a Föld középpontja felé. A továbbiakban gyakorlatilag nem találunk a filmben elbeszélésre alkalmas sztorit, legfeljebb csak cselekménydarabokat, jóllehet ha a film alapkoncepcióját, a 3D-s szuperélménnyel való mágiát tartjuk szem(üveg) előtt, ez így is van rendjén. Ez viszi el ugyanis az egész produkciót, az egyre sűrűbben jelentkező, és egyre impozánsabb trükkjelenetek, sárkányokkal, gyíkokkal, tengeri viharral és óriás húsevő virágokkal, amelyek csápjaikkal szinte beférkőznek a széksorok közé, és hozzákötöznek a háttámlához. Hogy pusztán ettől (és nyilván itt azért a pusztán szó meglehetősen árnyalt értelmet nyer) lehet-e filmnek nevezni ezt az egész a vásznon zajló eseménysort, amelyből a komolyan vehető alakítások épp úgy hiányoznak, mint a legcsekélyebb igénnyel is felhúzott történet, az nézőpont kérdése. Ajánlom a hetedik sor közepét.
Kinek ajánljuk?
- Akik tudni akarják, hol tart a digitális mozi jelenleg.
- Akik nem szeretnek sokat gondolkodni egy filmen.
- Akiknek már a Múmia is Brendan Fraser miatt tetszett.
Kinek nem?
- Aki tényleg Verne örökbecsűjének egy adekvát feldolgozását szeretnék látni.
- Akik elvárják, hogy egy film eleje, közepe és vége ok-okozati viszonyban kapcsolódjanak egymáshoz.
- Aki szédült már az Indiana Jones-on is.
6/10
