A svéd Jörgen Bergmark tragikomédiájában inkább a komédia a hangsúlyos, mégis a tragédia az, ami miatt az Ésszerű megoldás abszurd helyzetekből fakadó humora jókora erővel mellbe vág.
Alighanem több évezredes távlatokat átívelő konfliktus, amit Jörgen Bergmark filmje, az Ésszerű megoldás pedzeget: a házasságtörés, ezen belül is a barát nejével folytatott szerelmi viszony. Ez önmagában még nem kecsegtet túl eredeti történettel, az már inkább, ha a két érintett házaspár egy háztartásba költözik, hogy megpróbálja orvosolni a kialakult helyzetet. Az ötven körüli Erland (Rolf Lassgard) és Maj (Stina Ekblad) ugyanis a tökéletes pár megtestesítőjeként házasoknak tart konfliktuskezelő szemináriumot a pünkösdista gyülekezetben, így a Sven-Erik barátja (Claes Ljungmark) nejével, Karinnal (Pernilla August) félrelépő Erland szerint mi sem egyszerűbb, mint hogy a kialakult helyzetre közösen keressenek megoldást. Erland és Karin közt a szeretők olyan cinkos szenvedélye lobog fel, amelyre az ötvenes házaspárok általában már csak a régmúlt velejárójaként gondolnak: a megszokás és a beletörődés mindkét pár esetében adott, azzal a különbséggel, hogy Erland és Maj még szeretik és becsülik egymást. Az elejtett mondatokból felsejlik, hogy Sven-Erik korábban öngyilkosságot kísérelt meg, amelyet Erland akadályozott meg - a sors fintora, hogy éppen barátja születésnapi buliján habarodik bele a még lábadozó Sven-Erik feleségébe.
A rendező egy remek huszárvágással fordítja abszurdba az egyébként nem is annyira meglepő történetet: a konfliktusmegoldásra szakosodott Erland saját házába költözteti szeretőjét és annak férjét, hátha a közös háztartás szépen kimossa elméjükből a hirtelenjött szenvedélyt. A házasságtörők azért természetesen egy franciaágyon osztoznak, míg a két megcsalatott a vendégszobában és a kanapén várja összeszorított foggal, hogy a szomszéd szobából átszüremlő sikolyok egyszercsak véget érjenek.
A közös étkezések - különös tekintettel az első reggelire - végtelenül kellemetlen szituációi a film legerősebb pillanatai, a néző könnyesre kacagja magát, miközben azért legbelül nagyon boldog, hogy ez nem vele történik. A négy főszereplő remek csapatként rajzolja elénk ennek a furcsa négyszögnek az aszimmetriáját: a csalfa férj szerepében látható Rolf Lassgard kifejezetten szimpatikus Erlandja fokozatosan "mászik bele a tenyerünkbe", ahogy bocsánatkérés vagy határozott döntés helyett még ő vár el megértést és türelmet a kabaréhoz asszisztáló feleségétől. Jörgen Bergmark egészen kifacsart tükröt tart az idősödő házaspárok elé, ésszerű megoldás helyett ezernyi kérdéssel kopogtatva a házasságra csupán készülők fejében is.
