Nagy érdeklődéssel vártam ezt a filmet. Nemcsak azért, mert végre két nagyágyú játszik együtt, hanem mert Peter Morgan is mindig úgy csavarja a forgatókönyv szálait, hogy abban hiba nincsen. A téma pedig ott hever a lábunk előtt: sokak rejtélyes feleségevője VIII. Henrik - pedig ő is csak egy macsó volt a többi közül.
Tulajdonképpen a kérdés még mindig áll: melyik az a másik Boleyn lány? Rávágjuk, hát persze, hogy a Mária. Hiszen Annát ismerjük, ő az (egyik), aki fejvesztve menekül a Tudor-házból, mert nem volt képes fiút szülni, csak egy nyavalyás Erzsébetet, akiről szintén film készült nemrég. Ispirálóak ezek az angolok. A másik csak Mária lehet. Ehhez képest a film első jelenetében - Mária esküvőjén - fejti ki Anna, hogy ő mennyire más, milyen különböző nővéréhez. "Én egy másik Boleyn lány vagyok" - hangzik el hamar a tételmondat amolyan bovárynésan, s lesz egy szempilantás alatt a két nőszemély egyenrangú. Ennek persze a jellemek is alátesznek. Annát a huszas éveiben járók legjobbja, a sztárlét és kultban való lubickoló művészlét mezsgyéjén jól billegő Natalie Portman tündököl barna hajjal, határozottan, fölvágott nyelvvel és nagy ambíciókkal. Mária szerepében pedig Scarlett Johansonn tetszeleg, aki ma a legfoglalkoztatottabb színészek egyike - szőkén áll elénk, tiszta szándékkal és egyszerűen, szerelemmel szeret, és a farmra menekül az udvar intrikái elöl. Tűz és víz a két lány, és ez a kettősség adja meg a film feszültségét.
Ami pedig fenntartja, az két férfi állandó motoszkálása a háttérből: Thomas Boleyn (Mark Rylance) és sógora, Thomas Howard, Norfolk grófja (David Morrissey) - az ő számításaik (hogyan is lehetne jobban kijönni a két szép lánnyal?) vezetnek be minket a királyi udvar hátsó folyosóiba. Ott találjuk a királyt, VIII. Henriket, akiről az eddigiekkel ellentétben nem sok derül ki, talán csak annyi, hogy ő is emberből van, és térden állva könyörög, hogy szeressék őt. A barnának könyörög, pedig éppen a szőkétől születik a gyereke. Hohó, ráadásul fiú! A király jellemvonásai tehát csak tükröződnek mások szavaiban - hogy éppen félni kell, reménykedni vagy megkísérelni a lehetetlent: fiút szülni, törvényeset Henriknek.
Csupa már ismert tudás segít, hogy a filmnek csak a legszükségesebbeket kelljen kimondani, így nem nagyon szól utódlási kérdésekről, csak a gondterheltségben érzékelteti, és csak érintjük az egyházszakadást, hiszen ez most kevésbé fontos. Inkább foglalkozik azzal, amivel szeretne. Így lehetőségünk volt, hogy lássuk Annát szép lassan megőrülni, szemet vessünk a kamera gyönyörű fényeinek és fahrtjainak is, és elgondolkozzunk azon, most akkor ki is a másik Boleyn lány.
