Az élet napos oldalán élők is, de leginkább az oda igyekvők hajlamosak lenézni azon embertársaikat, akikkel a sors úgymond, nem bánt túl kegyesen. Megvető legyintéssel, orruk fitymálásával, lenézően intézik el őket, ha útjukba akadnak: lúzerek. Vesztesek, akik a Nagy Versenyben a futottak még kategóriába sem igen férnek bele. Árvák, számkivetettek, önsorsrontók, a többségtől elütő kinézetűek, vallásúak, nemi identitásúak, sapkás nyuszik, vagy épp hajadonfőtt nyuszik, túl ilyenek és túl olyanok, de leginkább egyáltalában nem olyanok, mint mi, az Élet Császárai. Pedig, pedig. Elég lenne csak abba belegondolni, hogy mi se lennénk akkora nagy nyerők, ha nem lenne kit legyőzni. Vagy. Akiket most mindennél jobban tisztelünk, vagy kellene tisztelnünk, a maguk korában mind lúzereknek számítottak, Jézustól Einsteinig, és tovább...
A művészeteknek, és maguknak, a művészeknek (kik persze a maga idejükben meg nem értett útjukon szintén lúzerek) szinte állandó témái eme embertársaink, a filmművészetben is. A magyar filmművészetben is az egyik legerősebb, és tán paradox módon legsikeresebb irányvonal a nehéz sorsú emberek küzdelmének ábrázolása. A Talpalatnyi földtől a Szegénylegényeken át a mai napig, többféle stílusban, többféle iskolában, sok-sok nagyszerű alkotótól.
A Mélyen őrzött tikok is efféle film, főszereplője egy intézetből éppen szabaduló leány, Varró Irén. Irén terhes, ám születendő gyermekét felajánlotta egy, mit szépítsem, gyermekdílernek, aki jó pénzért a magzatot gyermektelen kanadai házaspárnak adta el. Irén a gyermekéért kapott fizetségből képzeli el felépíteni jövőjét. Ám a szabad és nagybetűs életben megismerkedik egy kedves fiúval, Józsival. Józsi előítélettől mentesen, tiszta szeretettel kezdi szeretni a lányt, aki kezdetben visszafogottan, titkolva előtte szörnyű üzletét, de viszonozza a fiú közeledését. Irma szinte összes vagyona egy medál, amit születése pillanatában akasztott rá anyja, akit azóta sem látott. A medálon Irma anyja látható, egy csodaszép villa kertjében... Irma a fiú segítségével elkezdi felkutatni a titokzatos villát, és annak lakóit.
A filmet rendező Böszörményi Zsuzsa hosszú időn keresztül készítette elő filmjét, nem kevés családi segítséggel. Forgatókönyvíró-társa Böszörményi Géza volt, tulajdon édesapja, a film egyik producere pedig Gyarmathy Lívia, aki az édesanyja. Ismert és főleg kiváló tagjai ők a magyar és az európai filmvilágnak, kislányuk e filmmel fölnőtt hozzájuk. Régóta vártunk már egy olyan magyar filmre, amely nem akar olyan borzasztóan művészi vagy és éppen baromira szórakoztató lenni, hanem amelyik pusztán szólni akar valami fontos dologról, egyszerűen jó film akar lenni. Ez a film olyan.
Varró Irma úttalálása a boldog élethez van annyira nagyívű, hogy kissé idealizált voltát feledni tudjuk, ám meghatódjunk tőle. Meg persze tudjuk, hogy nagyon lent van az, ahonnan indult, és azért nem annyira fent, ahová jut. De a kis lúzer intézetis csaj karakánul megcsinálja, és ez jó. Megformálásáért Bagaméri Esztert díjjal jutalmazta a 35. Magyar Filmszemle, méghozzá a legjobb női alakításnak kijáróval, megérdemelten. A díjesőnek nincs ezzel vége, Böszörményi Zsuzsa rendezői különdíja, és Nagy Ervin legjobb epizódszereplői díja is jó helyre került. A nem díjazottak között feltűnik még a kitűnő, ám jelen esetben épp eléggé gyűlölhető Györgyi Anna, valamint a legjobb magyar színész, Garas Dezső, feltűnik a gyermekdíler Katinka néniként Aki Kaurismaki finn filmguru emblematikus nőalakja, Kati Outinen. Nem díjazták Miklauzic Márton néhol egészen bravúros felvételeit, az amerikai jelenetek akár egy Hal Hartley filmből is ide kerülhettek volna, és nem díjazták Darvas Ferencet sem, sokadik szinte tökéletes alkalmazott zeneművéért, a film zenéjéért. Megtehették volna. De ezek hiányának tudatában és a megkapottak elismerésével is kijelenthető, hogy a Mélyen őrzött titkok egy végre tisztességes, jó kis magyar film, amely bizton számíthat a moziközönség azon részére, akik a megható, valódi emberi történeteket preferálják a lövöldözés és autós üldözések helyett. Pedig, ha kivételesen ezt a mozit néznék meg, rájöhetnének, mekkora tévedésben éltek eddig a győzteseket és veszteseket illetően.
