Az elmúlt hónapokban több botránytól is zajos volt a hazai szinkronszakma: az év elején jött a hír, hogy a jövőben már nem Csernák János hangján fog megszólalni Liam Neeson, mivel a színésznek 40 ezer forintot ajánlottak, és a dupláját kérte. Most pedig kiderült, hogy hiába örültünk, hogy a Marvel adamantiumkarmú fenegyereke végre nem Farkas, hanem Rozsomák lesz a legújabb, Deadpool & Rozsomák című filmben – hiszen így hívták őt a képregényekben is –, sajnos nem Sinkovits-Vitay András hangján fog megszólalni, pedig a színész korábban 8 alkalommal szinkronizálta Hugh Jackmant. Állítólag a Diseny castingot írt ki a szinkronhangra és nem Sinkovits-Vitayt választották. A nézők viszont nem nyugodtak bele, és petícióban követelik vissza a megszokott hangot. De mégis, miért olyan nagy probléma, hogy nem a megszokott szinkront vagy szinkronhangot halljuk?

Most lépjünk túl azon, hogy szinkronnal vagy felirattal jobb-e nézni egy filmet, és fogadjuk el, hogy a szinkron alapvetően a hagyomány része Magyarországon és a legtöbben szeretik magyar hanggal élvezni a külföldi filmeket. Vannak tényleg kimagasló szinkronok, amik kifejezetten javítanak egy-egy film minőségén, ilyen a legtöbb Bud Spencer-Terence Hill film, Az utolsó cserkész vagy a Ford Fairlane kalandjai – ezeket tényleg sokkal jobb szinkronnal nézni, mert nemcsak a hangok, de a fordítás is sokat hozzáad az élményhez.

Egy remek szinkron

„Fej vagy gyomor?” – 10 ütős idézet Az utolsó cserkészből

Tony Scott filmje egy egész jó akció-vígjáték, Bruce Willis és Damon Wayans jól működő párosával, ám kultikussá Csörögi István remek szinkronfordítása emelte.

Tovább

Aztán van olyan is, hogy egész egyszerűen szinkronnal láttuk a legtöbbször az adott filmet vagy sorozatot, az ivódott bele a fülünkbe, és ha újranézzük,

a korábbi élményt akarjuk újból átélni,

ehhez pedig elengedhetetlen az eredeti szinkron. Ilyenkor sem az eredeti nyelv+felirat, sem az új szinkron nem felel meg, érthető okokból. Ezért volt hatalmas felzúdulás, amikor a Vissza a jövőbe-trilógia új szinkront kapott: hiába szinte minden karaktert ugyanazok a színészek szólaltattak meg, és a fordítás is azonos, egészen másként szól az újra felvett magyar szöveg – amire ráadásul csak azért volt szükség, hogy a DVD-n 5.1-es, térhatású legyen a hang. Hasonló megfontolásból készült új szinkron az 1984-es, első Szellemirtókhoz: a forgalmazó ragaszkodott a térhatású hanghoz. Itt viszont az a poén, hogy csak a Blu-ray kiadásra került az új szinkron, a DVD-n a klasszikus magyar hangot élvezhetjük – ez nem kis botrányt kavart a rajongók körében, hiszen választani kell a képminőség és a klasszikus szinkron közt.

Ez is érdekelhet

6 film, amihez szédületesen sz*r új szinkron készült

Nem elég, hogy mást hallunk, mint korábban, de még sokkal rosszabb is.

Tovább

A fordítás

Speier Dávid az egyik legfoglalkoztatottabb és legnépszerűbb szinkronfordító, akinek szófordulatai észrevétlenül épültek be a köznyelvbe: „Sose szabad fullba nyomni a kretént!” (Trópusi vihar) vagy „Ne kéresd magadat: tiéd a feladat.” (Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés) – de nem mindig könnyű egy-egy ilyet átverni a megrendelőn. Még a COVID alatt beszélgettem online Speierrel, ő mesélte, hogy ha kész a szöveges fordítás, akkor tartanak egy úgynevezett besoroló vetítést, ahol a szinkrondramaturg felolvassa a szöveget úgy, hogy közben megy a film. Jelen van a szinkronrendező, a hangmérnök és valaki a forgalmazó részéről. Ők fogadják el a szöveget, és ha tartalmi, stiláris változtatást szeretnének, azt itt beszélik meg.

A kifejezésekért és szójátékokért viszont néha vérre menő harcokat kell vívni.

Bizonyos stúdiók a presztízsfilmjeiknél megkövetelik, hogy az általuk kulcsmozzanatnak tartott részeknél a szinkrondramaturg visszafordítsa a magyar szinkront az eredeti nyelvre, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy megfelelő a fordítás. Ez a 8 mérföld című Eminem filmmel kezdődött, ahol rap-részeket kellett jóvá hagyatni. De a poénokat is vissza kell fordítani angolra, hogy működik-e magyarul a film eredeti humora. A kész, de még keveretlen szinkront is megnézik, és akkor még lehet javítani, pótolni a dolgokat. Az egyik legnehezebb – erről szintén Speier beszélt – a tegezés és a magázás problematikája, amit az angol nem jelöl külön, de például egy olyan filmnél, mint A legsötétebb óra, nagyon nem mindegy, szóval ezt külön ki kellett találni.

A felvétel

Ha a forgalmazó elfogadta a fordítást, és a szinkrondramaturg is elégedett, jöhet a felvétel. Baráth István mesélt arról a III. Répcelaki Filmnapok egyik beszélgetésén, hogy szinkronizálni baromi nagy szellemi munka. Állítólag egyszer Forgács Gábor csinálta azt, hogy mikor valaki nem értette, hogy ez mennyire fárasztó meló, a kezébe nyomta a szöveget, hogy akkor próbálja ki – a méltatlankodó 22-szer próbálta felmondani a 10 másodperces jelenetet, majd belefáradt és feladta.

A szinkronszöveget ugyanis nem elég felolvasni: amellett, hogy el is kell játszani, figyelni kell az eredeti színész hanghordozására, hanglejtésre és mimikájára is,

bár ez utóbbira manapság egyre nehezebb, és pont a forgalmazó, a megrendelő nehezíti meg a munkát.

Az említett rendezvényen Kiss Erika beszélt arról, hogy az egyik HBO-s sorozat szinkronjának felvételénél nem elég, hogy kicsi volt a képernyő, amin az eredeti képsorok mentek, de még vízjel is nehezítette, hogy lássa, mi történik épp a jelentben – így egy csomó gesztusról lemaradt, és nem tudta lekövetni a hanghordózásával őket. Bár nem mondta ki, de valószínűleg a Jóbarátokról volt szó, amiben Monica (Courteney Cox) hangját adta színművésznő. De ennél is rosszabb helyzetben vannak azok, akik manapság nagy stúdiók presztízsfilmjeiben szinkronizálnak – ilyen például bármelyik Star Wars-mozifilm. Ezeknél ugyanis

a szinkronszínész egyáltalán nem kap képet a stúdióban, így csak halvány fogalma van, hogy mit csinál épp a karaktere,

de az apró gesztusokat már nem tudja lekövetni a szinkronban. Ezért is van, hogy manapság sterilebbnek érezzük a magyar szinkront.

Az ellenpélda

Hogy ne rossz szájízzel búcsúzzak, hozok egy ellenpéldát is a szinkronhangcserére. Ugyanis egyáltalán nem új keletű, hogy egy-egy megszokott szinkronhangot leváltanak, sőt, még az is előfordulhat, hogy ez jól sül el. Kiváló példa erre a Forrest Gump című film, amit el sem tudnánk képzelni Bubik István remek szinkronja nélkül, pedig ő csupán ebben az egy filmben kölcsönözte a hangját Tom Hanksnek. Leggyakrabban Kőszegi Ákost hallhatjuk a színész magyar hangjaként, de ebben az esetben még csak nem is vele, hanem Kaszás Attilával készült az első szinkron, amit még keveretlen állapotban visszadobott a Paramount, és több színésztől is kértek hangmintát. Így esett a választás Bubikra, mert szerintük neki hasonított a legjobban a hangszíne Tom Hankséhez.

(via ISzDb)