87 éves korában elhunyt Gabriel García Márquez, kolumbiai regényíró - közölte a hírt egy családhoz közel álló forrás az Associated Press-szel. Márquez nemrég tüdőgyulladással került kórházba. Kilenc nap után engedték haza lábadozni. Otthonában érte a halál, dél tájban, Mexikóvárosban.

A Nobel-díjas író regényeiért és novelláiért több tízmillió olvasó rajongott, a legnépszerűbb spanyol nyelvű írónak tekintik. A Száz év magány több mint 50 millió példányban kelt el, 25-nél is több nyelvre fordították.

A mágikus realizmus mestere 1927-ben született egy kolumbiai kisvárosban, Aracatacában, a Karib-tenger közelében, tizenegy gyermekes családban, egy távírász és egy homeopátiás vándorpatikus legidősebb fiaként. Márquez szüleit alig ismerte, nagyanyja és az "1000 napos" háborút is megjárt, nyugalmazott ezredes nagyapja nevelte. Nagyszüleinek meséi és szülőfaluja, Aracataca (amelyről Macondót mintázta) adják varázslatos történeteinek alapjait. 

1940-től Bogotában tanult a jezsuitáknál. Pályájának kezdetén, 1947-ben egy a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban is megfordult. Az ötvenes években jelentette meg azt a cikksorozatot, amelyből első könyve, az Egy hajótörött története című mű született. Mivel ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi történetét beszélte el, Kolumbiában nem volt többé biztonságban. Akkor kezdődött külföldi tudósítói karrierje.

Egyes műveinek valóságos alapja van, az 1981-ben megjelent Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című regényében egy vérbosszú újságokban is olvasható történetét dolgozta fel, a Szerelem a kolera idején című művében pedig szülei szerelmét mesélte el. Gyermekkori élményei több művében visszatérő motívumként jelennek meg. 

Leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg (magyarul 1971-ben Székács Vera fordításában, aki a legtöbb könyvét fordította magyarra). "Márquez regénye játékos és megrendült szemléje azoknak az emberi adottságoknak, amelyek gyönyörű seregével elűzhetnénk a magányt, s melyeket eddig még nem tudott igazán győzelemre vinni az emberiség. Könyvében úgy szeretnek - olyan eksztázissal, olyan hévvel - ahogy talán még egyetlen regényben sem. S még a gyűlöletük is valami ilyesmit sugall! A régi emberek, ősatyák, ősanyák 'elferdült' energiái a valóság káprázataival. Az önpusztító erők, amelyek - megszelídülve - a világot fordíthatnák ki sarkából! Ez a regény (mint minden nagy mű) az ember metaforája, az élet hatalmas példázata. Szilaj, fantasztikumaiban is reális eposz a mértéktelen szerelemről és bánatról, a kifogyhatatlan emberi leleményről és a csillapíthatatlan sóvárgásról. A sokágú életről: egy család törzsében, terebélyében. Márquez egy dél-amerikai család száz esztendejének történetébe sűríti mindazt a modern és tragikus tudást, amellyel megajándékozta íróit ez a kor; az emberről, az életről, a társadalomról való könyörtelen lírai tudást." (Legeza)

1982-ben regényeiért és novelláiért megkapta az Irodalmi Nobel-díjat.

2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, egy háromkötetesre tervezett mű első részét. Magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, Márquez műveinek tolmácsolója, Székács Vera fordításában.

Márquez a 2000-es évek óta idős kori demenciában szenvedett, 2004-ben megjelent, magyarul Bánatos kurváim emlékezete címen olvasható műve után már nem publikált több könyvet. 

A Magvető kiadásában olvasható tőle: Száz év magány (1971), Az ezredes úrnak nincs aki írjon (1972),Söpredék (1975), Baljós óra (1975), A pátriárka alkonya (1978), Szerelem a kolera idején (1990), A tábornok útvesztője (1992), A szerelemről és más démonokról (1995), Egy hajótörött története (1996), Egy emberrablás története (1997), A guajava illata (1997), Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (1998),Tizenkét vándornovella (1999), Azért élek, hogy elmeséljem az életemet (2003), Bánatos kurváim emlékezete(2005), Az ezredes úrnak nincs aki írjon (2005), Baljós óra (2005), Söpredék (2005), Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak (2011). (További résztelek a kiadó honlapján.)