Íme: a végének az eleje. Nagyon, nagyon az eleje. Van egy szó, amiben tökéletesen benne van, hogy Az éhezők viadala-mozisorozat alkotói mit követtek el azzal, hogy az utolsó könyvet kettévágták. Hogy mi is ez az első rész. Nem igazán akadémikus ez a szó, de sajnos igaz.
Kettő az egyből
Az Éhezők viadala: A kiválasztott első része maga a 120 perces pofátlanság. Ami azért történhetett meg, mert semmiféle kockázattal se járt megcsinálni. Anno Harry Potter utolsó abrakadabrájával tettek először ilyesmit, vagyis a Halál ereklyéit szórták szét két külön filmbe, ott végül normálisan sült el a dolog; aztán, legyünk őszinték, az Alkonyatnak szinte mindegy volt, rosszabb aligha lett a befejezés, hiszen már előtte is vacak volt az egész. Peter Jackson meg egyetlen vékonyka regényt nyújtott el három epikus etapra, kiegészítésekkel: A hobbit harmadik epizódja pár hét múlva rakja fel a pontot a váratlan utazás végére, s ha másban nem is, abban azért biztosak lehetünk, hogy lesz rajta mit nézni. Ellenben az íjász lány, akit kamerán kívül Jennifer Lawrence-nek hívnak, s valóban rendkívül tehetséges, azon kívül, hogy azt bizonygatja, hogy hőse nem csak egy jelkép, egy akcióhős, hanem érző-lélegző fiatal hölgy, kétségekkel és fájdalmakkal, tulajdonképpen semmit se csinál a szupersikeres franchise legújabb epizódjában. És a semmi alatt tényleg értsük most a majdnem semmit.
Nem kezdjük el egyből!
A kiválasztott első része tulajdonképpen nem más és nem több borzasztóan unalmas bevezetőnél. Elvileg, minden a helyén, s ugyanonnan folytatjuk, ahol a Futótűz végén abbahagytuk: Katniss a felkelőkhöz keveredik, s ugye most kéne jönnie annak a résznek, hogy a totalitárius rendszert megdöntetni kívánó forradalom élére áll, megcibálja Donald Sutherland szakállát, oszt elindul a haddelhadd. Na de állj! Nem úgy van az! Elvégre akkor mi lesz a vásznon jövőre? Az éhezők viadala utolsó fejezete ugyanis nem összetettebb vagy rafináltabb a többinél – amit itt el akarnak mondani, bőven el lehetne mesélni egyetlen (jó, legyen: kicsit hosszabb) filmben. Na de még egyszer mondom, állj! Akkor mi lesz jövőre? Úgyhogy az lett a vezérelv a vágószobában, hogy minden legyen benne naaaaaaagyon alaposan kimondva és megmutatva. A naaaaaaagyon alaposság sajnos azt jelentette, hogy szenvedjen bele mindenki triplahosszúsággal a kamerába, hangsúlyozzunk mindent kétszer (tizenkétszer), s szóljon ez a teljes értékű mozifilmnek aligha nevezhető félfilm arról, hogy most akkor mi lesz Peetával (a fiúval, aki ott maradt a gonoszoknál). De mivel ez önmagában nem elég drámai vagy még inkább érdekes, beszéljünk arról is (naaaaaaagyon alaposan), hogy milyen nehéz és rafinált dolog összehozni a mélyből egy ilyen bonyolult ügyet, mint a forradalom és szabadságharc. Mert az nem úgy van ám, még a békeharcosoknál se, hogy lentről felkiabálnak és kész, rohannak is az elnyomottak. Hatásos kampány kell a népnek! És bátorítás! Az igazi háború médiaháborúval is jár!
Nyugalom, az igazi vége jó lesz
Én még azt se merem állítani egyébként, hogy a stáb érezte, hogy ez, így: gáz. Jobban mondva: kevés, elkeserítően kevés. A két részt egyben forgatták, s mivel könnyen el tudom képzelni, hogy a valódi finálé már olyan lesz, mint az előzmények, tehát remek tempójú és befogadhatóan érzelgős, még azt se mondanám, hogy menthetetlen a helyzet. Az éhezők viadala még mindig Jennifer Lawrence diadala, ki van találva benne minden, Philip Seymour Hoffmant is megrendítő (most már tényleg majdnem) utoljára látni, s annak ellenére, hogy akkor is pontosan sejtjük, mi lesz, ha nem olvastuk a könyveket, izgat minket a vége. Emberek, már csak egy évet kell várni! Illetve, „csak” nélkül: egy egész évet! És mi ez, ha nem pofátlanság?
Kinek ajánljuk?
- Akik annyira szeretik Az éhezők viadala-regényeket, hogy nekik minden perc ajándék.
- Lawrence kisasszony feltétlen híveinek – mert nyilván nekik is minden perc ajándék.
- Akik megnéznék, mert eddig látták és szerették az összes részt.
Kinek nem?
- Akik nem látták, nem olvasták – és nem most akarják elkezdeni.
- Akik inkább itt kiszállnának.
- Akik inkább kérnének egy rövid összefoglalót a tényleges befejezés előtt.
6/10
