Testek párolgásától bűzlik a kocsma, holnap is köd lesz, esni fog. Az idézet egy késő őszi, ká-európai filmtípusból való, a nyári, latinos, életigenlő kiszerelés így fest: csupa élettől vöröslő, kedves spanyol, akiket az isten is jókedvében, gitárszólók hallgatása közben teremtett, s akik mind a konyha körül ólálkodnak, mert ott nagy dolgok vannak készülőben. A Mediterrán finomságok egy nagy, életigenlő spanyol konyhában játszódik, ahol szószokat kevernek, és egymással kavarnak a fúziós megoldásokat nemcsak a főzőlapon, de hálószoba-technikailag is preferáló, snájdig szakemberek. Kedves, bájos - ezek a kulcsszavaink, s bár a magaskultúrákban semmi respektje e kategóriának, igény lenne rá. Az pedig, hogy egyszer még Bruno Ganz is ellágyult Velencében (Tangó és tulipán), arra indított többeket is, hogy a jövőben csak akkor szólják le a kedves-könnyedeket, ha meg is nézték a kérdéses darabokat. A mediterrán finomságok e friss hajtása azonban kis visszalépés a nyári bohóságok elfogadtatása terén, s nem is csak azért, mert egyetlen nagy német ajkú színész sem bohóckodik benne. Talán nem a legszerencsésebb, hogy már az első percben közzéteszi a szép Sofia még meg sem született gyermeke, hogy anyuból lesz a világ legnagyobb konyhaművésze; nem mintha nem sejtenénk a dolgot, egyszerűen csak nem szokás ilyen korán bejelenteni a hős győzelmét. Viszont ezek után boldog-boldogtalan, férj, szerető, szülő a már eleve megnyert csata tudatában tesz-vesz, főz-szeret, ami mégiscsak rosszul veszi ki magát, élet- és ételigenlés ide vagy oda.
