Abel Ferrara, a New York-i italo-amerikai közösség tagjaként szocializálódva magán hordozza mindazt a kettősséget, amely környezetére olyannyira jellemző: őrizve az őshaza erős katolikus gyökereit, a mindennapok részeként tekint a vallásra, s ahol ez az identitás találkozik a kozmopolita város sokszínségével, az mindig különleges kulturális színfoltokat eredményez. Bár e történet Manhattanben játszódik, a város valahogy mégsem "él" benne a filmben, inkább csak díszletként szolgál, hisz hova máshova vihette volna a rendező sztoriját, ami a 2001. szeptember 11-ei tragédia egyfajta lenyomataként is kíván működni. Nem túl egyértelmű lenyomata, teszem hozzá, s itt már az is látható, Ferrara mintha kicsit sokat akarna elmondani egyszerre. S ez alatt nem is a szűk másfél órára gondolok elsősorban, hisz még egy monstre-darabban is problémás lehet kifejteni, miként kapcsolódik össze Jézus élete mint a "világ legnagyszerűbb története", a belőle kasszasikert váró önjelölt apostol rendező, korunk médiája, valamint 9/11.
A Mária Magdolna című film ugyanis látszólag egy Jézus korát kutató tudósokkal, vallástörténészekkel és egyházi személyekkel interjúsorozatba fogó tévés újságíró Ted Younger (Forest Whitaker) története, aki hisz is, meg nem is, érdekli is a téma, de elsősorban mégiscsak a nézettség elérése a cél. Akárcsak mozis kollégájának, Tony Childressnek (Matthew Modine), aki Izraelben forgatta grandiózus Krisztus-filmjét, szerényen önmagára osztva a főszerepet, s bár nyilatkozatai szerint valami igazán egyedi művészi alkotás létrehozása vezérelte, végeredményben mintha őt is jobban érdekelnék a jegyeladási statisztikák, és a megfelelő marketing.
A két férfi mégis ég és föld: Younger a kezdeti szkepticizmus után egyre mélyebbre ássa magát Isten és a hit kérdéskörében, ám közben mintha megfeledkezne családjáról, egész pontosan a szülés utolsó heteiben járó feleségéről, s leendő kisbabájáról. Childress azonban épp ellenkező utat jár be, s még a filmje ellen tüntetők hadát is remek marketingként fogja fel. A két farizeus között az egyetlen valóban őszintén hívő figura - az áttételesen címszereplő - Marie Palesi (Juliette Binoche), aki Childress filmjében alakította Mária Magdolnát. Csakhogy neki nyoma veszett, ugyanis a forgatások befejezése után se volt képes teljesen levetni magáról a bibliai asszony szerepét, s így nem is tért vissza a stábbal az Egyesült Államokba, hanem maradt Izraelben.
A fiktív filmből történő bejátszások, a robbantásos merényletekről készül híradó-kivágások, az újszövetségi idézetek mozaikdarabjai valamint e három főszereplő élete együtt igyekszik összeállni egyfajta egymást igazoló, egymást kiegészítő kollázzsá. Így aztán ne is várjunk valami nagyon erős történetvezetést a filmtől, de még csak tisztán átlátható logikai menetet sem, hisz a rendező szándéka szerint a hangsúly sokkal inkább a kiragadott sors-darabok a hit tükrében való bemutatásának összhatásán van. Ám mivel egyikünk sem láthatja a világot Abel Farrara szemével, mindezt egyáltalán nem olyan egyszerű dekódolni.
