Gyerekjátékok

Amikor a gyerek játszik, valójában készül az ún. nagybetűs, felnőtt életre. Ugyanazokat a létfenntartáshoz elengedhetetlen dolgokat csinálja kicsiben, játékosan, mint a felnőttek nagyban, komolyan. Papás-mamás, orvosos, iskolás – gondolom, nem kell magyarázni. Homokvár-, bunker-, kunyhó-, sátorépítés, vagyis a megfelelő laktér, élettér kialakítása. Katonásdi, adj király, katonát, enyém a vár, és az ugyanide sorolható összes verseny- és sportjáték, a legprosztóbb grundfocival és pingponggal bezárólag – na, itt már picit megakadhatunk, hiszen mi szüksége van egy normális embernek arra, hogy már kiskorától a harcot, a küzdelmet tanulja? Valójában nagyon sok. Még a legpacifistább, legbékésebb felnőttnek is szüksége van érdekeinek érvényesítésére, ez az élet legalapvetőbb küzdelme, a katonásdiban (és a többiben) pedig gyakorlatilag ennek alapjait sajátítjuk el. Optimális esetben ezek a gyerekjátékok egy békés, megértő családi körrel a háttérben zajlanak le, a játék tényleg csupán játék, és nem válik valósággá. A világon azonban igen sok helyen nem optimálisak ezek a körülmények és az odaszülető gyermekek számára a legalapvetőbb gyerekjátékok a valódi élet és valódi halál tétjével játszódnak.

[img id=488610 instance=1 align=left img]Gyerekkatonák

Minket nagyon megszidtak, amikor kiderült, hogy vastag drótból hajlított, gatyagumival felszerelt U-szeges csúzlival lődöztünk a verebekre. Verebekre, egymásra még véletlenül sem céloztunk sohasem. Afrika nagyon fekete, nagyon szegény területein viszont a gyerekek sokszor nem csúzlival, fakarddal és kezdetleges íjjal rohangálnak, hanem csőre húzott Kalasnyikovokkal és gránátvetőkkel, és nem játszanak, amikor rád céloznak. Fekete szemeikben nincsen semmi játékos csillogás, csupán a könyörtelen pusztítani vágyás tompa, opálos fénye. Az utóbbi évtizedekben rendre jöttek a híradások Afrika polgárháború, lázadás és terror sújtotta területeiről, hol Maliból, hol Ugandából, hol Sierra Leonéból, hol máshonnan, hogy a felkelők még az egészen pici gyermekeket is felfegyvereznek és harcba küldenek, ha már képesek megtartani a géppisztolyt. Beszervezésük a legbestiálisabb módon történik, zsarolással, gyakran gyilkosságra kényszerítéssel, elkábítással. A családjuktól, egyben gyermekkoruktól megfosztott, idegileg roncs, érzelmileg és gyakran droggal, alkohollal fizikailag is függésbe kergetett gyerekek pedig a földkerekség legkíméletlenebb gyilkosaivá válnak a háború rabigájában.

A Sámán és a Varázsló

A háború sámánjai című film főszereplőjének, a történet kezdetén 12 éves Komonának (Rachel Mwanza) faluját lázadó fegyveresek, zömükben 13-16 éves suhancok rohanják le, parancsnokuk pedig kényszeríti a kislányt, hogy lője le saját szüleit, különben a szeme láttára machetével szeleteli fel őket. Komona lelkében az átélt borzalom olyan törést okoz, hogy azután mindenfelé szellemeket lát. A felkelők magukkal hurcolják, később kiképzik, Komona a csapat fegyveres harcosa, s szellemlátó tulajdonságának köszönhetően, a sámánja lesz. A nehezen kezelhető, vad lány később a főparancsnok bizalmát is elnyeri, és gyengéd viszonyba keveredik a csapat Varázsló nevű, hozzá hasonlóan vad, furcsa külsejű tagjával. Szerelmesek lesznek, és együtt már érzik magukat olyan erősnek, hogy elszökjenek. A fiú nagybátyjánál húzzák meg magukat, a csapat azonban újra rájuk talál. A Varázslót megölik, Komonát újból elhurcolják, a parancsnok pedig asszonyává teszi. Rövidesen kiderül, Komona terhes.

Leszámolás, megnyugvás, remény

A vietnami-kanadai rendező, Kim Nguyen Oscar-díjra is jelölt filmjének történetét maga a főszereplő Komona meséli el, egyes szám első személyben a megszületendő gyermekének. Komona kezdetben őrjítő kétségek között őrlődik, a babát is a vízbe akarja fojtani, azonban a szülés rousseau-ian ábrázolt aktusa után, visszatérve szülőfalujába képes leszámolni szellemeivel, vagyis saját, szörnyű múltjával. Lelke megnyugszik, és a végső, katartikus erejű jelenetben pedig egy majdani boldogabb élet reménye is felcsillan számára: mosolygó, segítőkész férfiak veszik körül, a kisdedet pedig maga, Afrika mama öleli hatalmas, nyugalmat adó keblére. A háború sámánjai kíméletlenül őszinte, nagyívű, allegorikus mese Afrika őserejéről, féktelen gyűlölettel és parttalan szeretettel teli, óriási szívéről, szuggesztív erejű képekben, illő, hiteles zenékkel és döbbenetesen intenzív színészi alakításokkal.

Kinek ajánljuk?
- Anyáknak és apáknak.
- A fegyvertartás liberalizációjáért harcolóknak.
- A komoly hangvételű, egzotikus filmek kedvelőinek.

Kinek nem?
- Gyermekeknek, 14 éves kor alatt.
- Gyenge idegzetűeknek.
- Könnyed, nyári szórakozásra vágyóknak.

8/10