Mindannyiunk bölcsője Afrika. Onnan jövünk, éljünk bárhol a világban, beszéljünk bármilyen nyelvet, legyen akármilyen színű a bőrünk, hajunk. Mama Afrika ma nagyon beteg. Testét, lelkét szörnyű betegségek kínozzák, háborúk tépik, szaggatják, gyomra üresen korog, torka száraz. Agyában sötét gondolatok cikáznak. De talán még nem késő, hogy újra talpra álljon, hiszen baráti kezek nyúlnak érte...
Gyerekjátékok
Amikor a gyerek játszik, valójában készül az ún. nagybetűs, felnőtt életre. Ugyanazokat a létfenntartáshoz elengedhetetlen dolgokat csinálja kicsiben, játékosan, mint a felnőttek nagyban, komolyan. Papás-mamás, orvosos, iskolás – gondolom, nem kell magyarázni. Homokvár-, bunker-, kunyhó-, sátorépítés, vagyis a megfelelő laktér, élettér kialakítása. Katonásdi, adj király, katonát, enyém a vár, és az ugyanide sorolható összes verseny- és sportjáték, a legprosztóbb grundfocival és pingponggal bezárólag – na, itt már picit megakadhatunk, hiszen mi szüksége van egy normális embernek arra, hogy már kiskorától a harcot, a küzdelmet tanulja? Valójában nagyon sok. Még a legpacifistább, legbékésebb felnőttnek is szüksége van érdekeinek érvényesítésére, ez az élet legalapvetőbb küzdelme, a katonásdiban (és a többiben) pedig gyakorlatilag ennek alapjait sajátítjuk el. Optimális esetben ezek a gyerekjátékok egy békés, megértő családi körrel a háttérben zajlanak le, a játék tényleg csupán játék, és nem válik valósággá. A világon azonban igen sok helyen nem optimálisak ezek a körülmények és az odaszülető gyermekek számára a legalapvetőbb gyerekjátékok a valódi élet és valódi halál tétjével játszódnak.
[img id=488610 instance=1 align=left img]Gyerekkatonák
Minket nagyon megszidtak, amikor kiderült, hogy vastag drótból hajlított, gatyagumival felszerelt U-szeges csúzlival lődöztünk a verebekre. Verebekre, egymásra még véletlenül sem céloztunk sohasem. Afrika nagyon fekete, nagyon szegény területein viszont a gyerekek sokszor nem csúzlival, fakarddal és kezdetleges íjjal rohangálnak, hanem csőre húzott Kalasnyikovokkal és gránátvetőkkel, és nem játszanak, amikor rád céloznak. Fekete szemeikben nincsen semmi játékos csillogás, csupán a könyörtelen pusztítani vágyás tompa, opálos fénye. Az utóbbi évtizedekben rendre jöttek a híradások Afrika polgárháború, lázadás és terror sújtotta területeiről, hol Maliból, hol Ugandából, hol Sierra Leonéból, hol máshonnan, hogy a felkelők még az egészen pici gyermekeket is felfegyvereznek és harcba küldenek, ha már képesek megtartani a géppisztolyt. Beszervezésük a legbestiálisabb módon történik, zsarolással, gyakran gyilkosságra kényszerítéssel, elkábítással. A családjuktól, egyben gyermekkoruktól megfosztott, idegileg roncs, érzelmileg és gyakran droggal, alkohollal fizikailag is függésbe kergetett gyerekek pedig a földkerekség legkíméletlenebb gyilkosaivá válnak a háború rabigájában.
A Sámán és a Varázsló
A háború sámánjai című film főszereplőjének, a történet kezdetén 12 éves Komonának (Rachel Mwanza) faluját lázadó fegyveresek, zömükben 13-16 éves suhancok rohanják le, parancsnokuk pedig kényszeríti a kislányt, hogy lője le saját szüleit, különben a szeme láttára machetével szeleteli fel őket. Komona lelkében az átélt borzalom olyan törést okoz, hogy azután mindenfelé szellemeket lát. A felkelők magukkal hurcolják, később kiképzik, Komona a csapat fegyveres harcosa, s szellemlátó tulajdonságának köszönhetően, a sámánja lesz. A nehezen kezelhető, vad lány később a főparancsnok bizalmát is elnyeri, és gyengéd viszonyba keveredik a csapat Varázsló nevű, hozzá hasonlóan vad, furcsa külsejű tagjával. Szerelmesek lesznek, és együtt már érzik magukat olyan erősnek, hogy elszökjenek. A fiú nagybátyjánál húzzák meg magukat, a csapat azonban újra rájuk talál. A Varázslót megölik, Komonát újból elhurcolják, a parancsnok pedig asszonyává teszi. Rövidesen kiderül, Komona terhes.
Leszámolás, megnyugvás, remény
A vietnami-kanadai rendező, Kim Nguyen Oscar-díjra is jelölt filmjének történetét maga a főszereplő Komona meséli el, egyes szám első személyben a megszületendő gyermekének. Komona kezdetben őrjítő kétségek között őrlődik, a babát is a vízbe akarja fojtani, azonban a szülés rousseau-ian ábrázolt aktusa után, visszatérve szülőfalujába képes leszámolni szellemeivel, vagyis saját, szörnyű múltjával. Lelke megnyugszik, és a végső, katartikus erejű jelenetben pedig egy majdani boldogabb élet reménye is felcsillan számára: mosolygó, segítőkész férfiak veszik körül, a kisdedet pedig maga, Afrika mama öleli hatalmas, nyugalmat adó keblére. A háború sámánjai kíméletlenül őszinte, nagyívű, allegorikus mese Afrika őserejéről, féktelen gyűlölettel és parttalan szeretettel teli, óriási szívéről, szuggesztív erejű képekben, illő, hiteles zenékkel és döbbenetesen intenzív színészi alakításokkal.
Kinek ajánljuk?
- Anyáknak és apáknak.
- A fegyvertartás liberalizációjáért harcolóknak.
- A komoly hangvételű, egzotikus filmek kedvelőinek.
Kinek nem?
- Gyermekeknek, 14 éves kor alatt.
- Gyenge idegzetűeknek.
- Könnyed, nyári szórakozásra vágyóknak.
8/10