Mondhatnánk, hogy fúj-fúj, egy újabb giccs, rózsaszín love-story, nyálas szemét. Azonban ez nem lenne igaz!
Érthetőek az előítéletek, hiszen a romantikus filmek sokszor esnek a fent említett kategóriákba, pláne, ha még drámák is. A Kedves John! azonban jó érzékkel egyensúlyoz azon a bizonyos határon, ami a gusztustalanul csöpögős borzalmakat elválasztja a könnyed, kedves-szerelmes történetektől. Persze elismerem, a mozi minden bizonnyal inkább a női nem képviselőit fogja meghódítani (urak kedvéért megjegyzem, a film nem fáj, így a bátran bevállalható "randifilm" kategóriába sorolnám).
A történet egyszerű és bájos. John, az eltávon lévő fiatal katona (Channing Tatum) megismerkedik és rövid úton bele is szeret a szépséges Savannah-ba (Amanda Seyfried). Két hét múlva azonban nem örökké, sokkal inkább néha-néha következik, a fiúnak ugyanis folytatnia kell szolgálatát a világ másik felén. A távolságot az egymásnak írt levelekkel próbálják leküzdeni, de vajon meddig tud várni a csupa élet főiskolás lány az elhivatott katonára?
Több titka is van a filmnek, amitől nem csak egy bő másfél órás üres, rózsaszín csöpögés. Az egyik egyértelműen a produkció alapjául szolgáló regény írója, Nicholas Sparks tehetsége, aminek segítségével már több romantikus történettel dobogtatta meg az erre fogékonyak szívét. Aki találkozott a Szerelmünk lapjaival vagy az Éjjel a partonnal akár könyv, akár filmes formában, bizonyára tudja miről beszélek. A másik titok a hagyományos szerelmi eszköz, a levél középpontba állítása. Más, régi-új ízt ad főhőseink szerelmének.
Ha már a főhősöknél tartunk, beszéljünk kicsit a szerelmes párt alakító Amanda Seyfriedről és Channing Tatumról. Jól összeillő párost alkotnak és nem utolsó sorban illik rájuk a szerep is. Első ránézésre Tatumról nem gondolnám, hogy mélyen, igaz szerelemmel tud szeretni egy lányt és kitartana mellette az évekig tartó távollét alatt (persze úgy könnyű, hogy nincs kísértés), mégis képes volt velem elhitetni mindezt. Piros pont! Partnere, Amanda Seyfried sikeresen katapultálta magát az eddig jellemző mellékszerepek sorából, és végre egy szinte pont rá szabott (akarom mondani írt) szerepben bizonyítja képességeit, hozzáteszem remekül.
