A szingliség téma. Könyvekben, filmeken, mindenhol. Az emberek - történetesen mindegy hogy nőkről vagy férfiakról beszélünk - számára ez fontos kérdés, sarkalatos pont. Nem jó egyedül lenni.
A szingli lét sokszor nem az önként választott magány eredménye, sokkal inkább a sors fintora. Kéki Kata is először úgy tűnik szerencsés. Szerető család, jó állás a rádiónál, otthon pedig egy pasi, aki mindent megtesz érte. Azonban ahogy lenni szokott, minden egyszerre jön, Kata egyetlen nap alatt veszít el mindet, amit fontosnak érzett. Persze csak mértékkel, mert a munkáját annyira nem szerette, szellemi robotnak gondolta. Aztán hazaérve a következő bomba fogadja, a tutyimutyi férjnekvaló rájön arra, Kata intenzív és perszelő levelezésben áll régi szerelmével. Természetesen borul a bili, csak a barátnők maradnak. Ők, akik vígasztalnak, támogatnak, megríkatnak, de történetesen feltétel nélkül elfogadnak. Aztán úgy tűnik, mégiscsak léteznek csodák, Kata élete is helyrebillen, de mint tudjuk az idilli állapot csak látszat, az állandóság megöl.
Hámori Gabi csodálatos a szerepben, személyisége kisugárzik a vászonról, minden szerencsétlenkedése és bakija ellenére szeretnivaló csaj. Pont olyan, mint egy átlag lány, ugyanazokkal a problémákkal küzd. Sikeres lett a könyv, a magyar bridget történetnek aposztrofált sztori, bár Kata személyisége, karaktere cseppet sem hasonlít a bunfordi angol hölgyre. Sokkal szeretni valóbb, tele életörömmel. Abban is különbözik angol "kolleganőjétől", hogy története valójában nem is a szingliségről szól, legalábbis nem csak arról. A boldogságkeresésről szól, a harmóniára való törekvésről, a tökéletesség hajszolásáról. Pedig mindannyian tudjuk, királyfik márpedig nem léteznek, valamiért mégis reménykedünk benne. Talán mégis...
Kicsit hosszú a történet, bár ez a több mint két óra nem telik nyögvenyelősen. Néhol telezsúfolt, sok benne az apró mellékszál, kicsit sok a pasi. A dialógok nem jól megírtak, könyvízűek, a forgatókönyv nem mindenhol eltalált. Ezért is tűnik némiképp hosszúnak a film, mert a párbeszédek között elég sok a szünet. Sajnos a könyvben megírt párbeszéd nem működik jól a filmvásznon.
Mindezek ellenére szórakoztató alkotás - a kritika is kitörő örömmel fogadta. Végre jó magyar vígjáték került a mozikba, néhány apró mellényúlástól eltekintve. Néhol meseszerűen elemelt, néhol a nagy magyar valóságot ábrázolja. Pados Gyula most is kiválót alkotott, operatőrileg a film lenyűgöző. Külön kiemelném a mesterien fotózott báljelenetet, amely bármely amerikai produkcióban megállná a helyét. A színészek csodálatosak, jó fiatal, magyar, tehetséges művészeket látni a filmvásznon. Nem kell nagy jóstehetséggel rendelkezni ahhoz, hogy megjövendöljük a sikert. Csak így tovább!
