Az élet ünneplése kétféleképpen, de közös bálvánnyal: a konyhaművészettel.
Vannak filmek, amelyekben a férfiak árnyékában élő nők mindent megtesznek, hogy támogassák párjukat céljaik elérésében. Ezúttal viszont olyan nőket láthatunk, akik megvalósítják önmagukat, követik vágyaikat és álmaikat, ők a főszereplők, a férfiak pedig csak mellékszerephez jutnak. Persze jelen esetben támogatás nélkül a nők is elvesznének.
Nora Ephron, a Julie & Julia - Két nő, egy recept rendezője előszeretettel foglakozik női sorsokkal, és ezt sokféle irányból teszi, ugyanis forgatókönyvíróként (A szerelem hullámhosszán, Féltékenység), producerként (Az én kék egem, Harry és Sally) és rendezőként (Michael, A szerelem hálójában, Földre szállt boszorkány) is bizonyított már. Ezzel a sokoldalúsággal tudta ezúttal az ötvenes években élő Julia Child (Meryl Streep), és Julie Powell (Amy Adams) kétezres évek elején játszódó történetét mesterien összefésülni. A párhuzamosan futó szálak két nő életét mutatják be, hogy miként is találnak magukra a konyhaművészet segítségével. Julia unaloműzésként kezd el főzni, míg férje (Stanley Tucci) dolgozik, ő szakácstanfolyamra jár. Julie pedig Julia szakácskönyvét hívja segítségül, az ő receptjeit próbálja ki egy év leforgása alatt, miközben tapasztalatairól blogot vezet - reméli, így sikerül visszatalálnia az íráshoz. A két párhuzamos szál, a két nő élete - kudarcaik és sikereik - úgy vannak egymás mellé szerkesztve, hogy támogatják és kiegészítik egymást, azaz egy pillanatra sem bizonytalanodunk el, a pozitív szemléletmód eluralkodik az egész filmen, ami igazán ösztönzően hat a nézőre.
A film megtörtént események alapján készült, Nora Ephron az igazi Julie Powell regényét (Julie & Julia - Kalandjaim a konyhában), és az igazi Julia Child szakácskönyvét és életrajzát használta fel. Julia Child amúgy óriási népszerűségre tett szert Amerikában, megtanította a nőket önállóan (addig a tehetős asszonyok szakácsot tartottak otthon), "francia módra" főzni, és emellett 1963-tól különböző főzőműsorokkal örvendeztette meg közönségét.
Ha eleinte kicsit furcsa is Meryl Streep hangos karaktere, a film során nem lehet nem beleszeretni ebbe az asszonyba, lelkesedésébe és kitartásába, no meg az élet és ételek iránti rajongásába. Ráadásul Stanley Tuccival alkotott harmonikus kapcsolatuk, elragadó játékuk hűen reprezentálja, hogy a szerelem nem csak a fiataloké. Amy Adamstől már korántsem voltam úgy elragadtatva, valahogy nem természetes, bár ez nyilván szubjektív.
Az alkotás felkínál egy csomó kínosan romantikus, vagy éppen nyálas helyzetet és végkifejletet, de szerencsére nem él velük, néha szabályosan meglepő, hogy nem az elvártak szerint alakul egy-két dolog. Ephron hihetetlenül jó humorral tálalja a történeteket, utólag is mosolyt csal a kritikus arcára a sok emlékezetes szituáció. A filmben bemutatott emberi esendőség sem kiábrándító, inkább mulatságos. Az egész azt sugallja, egy kis nevetéssel könnyebben élhető ez az élet.
Az egyetlen negatívum, hogy kicsit bő lére lett eresztve a történet. A játékidő hossza a két órához közelít, így vannak olyan részek, ahol a néző figyelme és lelkesedése ellankad, a közepe táján pedig le is ül egy kicsit a film, de szerencsére utána új lendületet kap a cselekmény szekere. Persze a kulináris élvezetekre fogékony nézőknek végig mennyei élményekben lesz része, hiszen az ínycsiklandozó ételek végig képviseltetik magukat az alkotásban. Semmi esetre sem szabad éhesen ellátogatni a moziba, a szebbnél-szebb, és igen ízletesnek tűnő ételek közelképei miatt elkerülhetetlen, hogy megkívánjunk valamit.
A Julie & Julia - Két nő, egy recept - bármily banálisan hangzik is - egy igazi emberi történet, bájos, szeretereméltó és nagyon-nagyon vicces. Kitűnő kikapcsolódást nyújt, és szerintem sokunkat arra ösztönöz, hogy főzzünk, vagy legalábbis finomakat együnk, és lehetőleg azonnal. Az élet ünneplése, kétféleképpen, de közös bálvánnyal, a konyhaművészettel. Soha nem késő megtalálni azt a tevékenységet, ami kiteljesít, és örömmel tölt el bennünket.
