Christopher Nolan, angol rendező, 1999-ben Követni valakit című fekete-fehér alacsony költségvetésű film noir-jával a Titanic Fesztiválhoz hasonló Rotterdami Nemzetközi Fesztiválon Tigris-díjat nyert. A hollandok olyan különlegességek mellett sorolták a legjobbak közé, mint Thomas Vinterberg Születésnapja és Vincent Gallo Bufallo 66-ja.

Következő filmje, a 2000-ben készült Memento bonyolult, de kevés elemből felépülő, titokzatos kirakós játék. Öt főszereplő játssza végig az önmagát újra és újra átértelmező történetet. Leonard, Lídia, egy rendőr, egy díler és egy maffiózó. A főhős, Leonard, arra emlékszik utoljára, hogy feleségét egy éjszaka saját házukban megerőszakolták és megölték. Miután megtalálta a fürdőszobában a vérbefagyott asszonyt és megölte a még ott tartózkodó férfit, valaki hátulról leütötte. A kapott fejsérülése következtében nem emlékszik semmire, ami a gyilkosság után történik. Pontosabban részben elveszti memóriáját, és emlékezete csak néhány percre visszamenőleg működik. Ilyen, a felejtésnek kiszolgáltatott állapotban kezd el nyomozni az őt leütő másik férfi után, mivel a rendőrség tehetetlennek bizonyul. A film az ezután következő események néhány perces szilánkokra tört darabjait időrendi sorrendben, de visszafelé tárja a néző elé.

A Leonardot alakító Guy Pearce borostás, charm-os, kiszámíthatatlan, céltudatos férfit alakít, aki poros Jaguárrral, gyűrött luxus öltönyben, ziláltan, tetováltan és egzaltáltan járja a várost. Kész szituációkban találja magát és fogalma sincs hogy került bele. Például valakivel órák óta beszél telefonon, mindent elmond, amire emlékszik a felesége halála előtti eseményekről, s amit pillanatnyilag tud feljegyzései alapján. És akkor eszébe jut, nem tudja kivel beszél, s mikor megkérdezi, a másik leteszi a kagylót... Ezért úgy dönt nem engedi, hogy úrrá legyen rajta a betegség, hiszen neki még fontos feladata van, meg kell ölnie felesége gyilkosát. Ha valamire rájön, azt azonnal rátetoválja a testére vagy felírja a dologról készített polaroid fénykép hátuljára, s azokat állandóan magánál hordja. Mintha egy számítógépes játék figurája lenne, olyan rejtélyes szituációkban találja magát, melyeket minden alkalommal meg kell fejtenie saját korábban ott hagyott jelzései segítségével. Egy fürdőszobában ébred, kezében alkoholos üveggel, de nem emlékszik, hogy berúgott volna. Hogy kicsit felfrissüljön el kezd zuhanyozni, közben bejön valaki a fürdőszobába, és fogalma sincs, hogy ki.... El kezd valamit csinálni, például üldöz valakit, de útközben elfelejti mit és miért csinál, ki üldöz kit?

A visszafelé előadott eseménysort nézve a főhőshöz hasonlóan a történések pillanatában mi sem ismerjük annak előzményeit, de a mi előnyünk vele szemben, hogy egy lépéssel később megkapjuk az azt megelőző események leírását, aztán az azt megelőzőt és így tovább. Még a mi visszafelé olvasást furcsálló memóriánk is könnyen eltéved ebben a labirintusban. Az előzmények ismerete hiányában többnyire a jelek és a vélhetően hamis állítások alapján igazodunk el az elénk táruló helyzetben. Így megvalósul a sérült memóriájú főhőssel való hasonulásunk, egy őrült gondolkodásával sikerül azonosulnunk. Egy őrülttel, aki úgy gondolja, tökéletes és önálló rendszert épít ki a világ megismerésére, s ezt már majdnem elhisszük neki, mikor egy nézőpont váltáskor kiderül, a főhős emlékezetével együtt már rég elveszett a stopgomb, s kényszeresen ismétlődő félreműködés tanúi vagyunk. A néző mindvégig feszült logikai játékba kerül a filmmel, történetet konstruál. Végül a visszafelé építkező film elejéhez érkezve nem egy megoldást kap, hanem mátrixba sokszorozott eredményt, mely minden konstrukcióját viszonylagossá teszi.

Ki a gyilkos és ki az áldozat? A filmben jó krimihez illően ez sokszorosan összekeveredik. Megoldásként több variáció kínálkozik a történet során. Az első variáció szerint a rendőr segít elkapni a gyilkost. A másodikban a rendőr tökéletes (mert tettére nem emlékező) bérgyilkosként használja Leonardot egy drogügyletben. Lídia, akinek címéhez Leonard az általa meggyilkolt díler ruhájában talált cím alapján jut el, szintén eszközként használja fel, s a dílerrel együtt eltűnt pénzt kereső maffiózó ellen uszítja. A harmadik elképzelés szerint Leonard úgy véli a rendőr volt a gyilkos, ezért manipulálja őt, tehát meg kell halnia. A negyedik alapján a rendőr azt állítja, Leonard mindig új áldozatot fog keresni, mert nem emlékszik majd, hogy már megtörtént a bosszú. A megerőszakolást túlélő feleség halála pedig Leonard memória zavara miatt következett be. Egyik variáció sem bizonyítható, mert minden állítás, melyen alapul, feltételezhetően hamis, s mindig akad egy újabb sötéten maradó memória folt. A Memento nagyon izgalmas mozi. Miután megnéztük, bátran helyezhetjük el megtépázott büszkeségű memóriánkban az amnéziás thrillerek gyöngyszemei - a Bűvölet, az Angyalszív, az Útvesztőben és társaik - közé.