A kisnyugdíjasok megalázó anyagi helyzetét bemutató látlelet keveredik az új magyar filmben az autós üldözéses mozi kellékeivel, miközben a magyar Bonnie és Clyde túl a hetedik ikszen példát mutat a civakodó mai fiataloknak az együvé tartozás méltóságáról és felelősségéről. Ők még tudják, mi a szerelem. Mindemellett nem nehéz kihallani a nemzeti összefogásra sürgető felszólítást sem, mert volt idő, a hatvanas-hetvenes években, amikor az államhatalom képviselői békében éltek az arisztokrácia deklasszált elemeivel, mi több, össze is házasodtak. Arra is int a Konyec, hogy a múltat ugyan nem lehet eltörölni, de az Internacionálé tanítása tovább él, s talán aktuálisabb, mint bármikor. Hiszen élnek még közöttünk, Magyarországon kubai elvtársak, akik együtt vonultak be Havannába Chevel és Fidellel, s ha velük konspirálnak a volt ávósok, még mai is könnyedén túljárnak a rendőrök eszén. Ez utóbbi mozzanat megfricskázza a mai közbiztonsági erőket, lenne mit tanulniuk rendről és fegyelemről. S mindezt egy elsőfilmes fiatalember, Rohonyi Gábor meséli el nekünk.
A nyitójelenet a felirat szerint az ötvenes évek végén játszódik. A civil és egyenruhás ávósok rekvirálnak. Egy családi ház padlásán egy fiatal ávós találkozik egy arisztokrata lánnyal, aki a segítség fejében felajánlja fülbevalóját. De erre nincs szükség, hiszen megtörtént a csoda: szerelem első látásra. A fiatalember megmenti a lányt. Ezt követően, immár napjainkban, két szálon fut a cselekmény. A rendőrklubban kanmurit rendeznek, prostituált vetkőzik, majd szolgáltatást nyújt a tiszteknek. Köztük Andornak, a fiatal hadnagynak is. A testgyakorlatokról készült kép fölkerül a világhálóra, s ez véget vet annak a reménynek, hogy Andort előléptessék. Sőt, a nyomozóhadnagyot két hónapra az országútra vezénylik. De még ennél is szomorúbb, hogy a képek láttán Ági, a főhadnagy szakít élettársával, Andorral. Eközben Kis Emil nyugdíjas nem tudja kifizetni fölhalmozódott közüzemi tartozását. A nyolcvanegy éves férfi hiába bujkál a díjbeszedő elől, csak idő kérdése, hogy megjelenjenek a behajtók. Emil, akinek az isiász miatt állandóan beáll a dereka, még vitatkozik feleségével, Hédivel arról, mit is zálogosítsanak el, de kedves tárgyaitól egyikük sem akar megválni. Aztán amikor a törvény őrei színre lépnek, az asszony nagyvonalúságból jelesre vizsgázik. A gyémánt fülbevalóját adja oda a behajtóknak. Ez az a gyémánt fülbevaló, amit a nyitóképen láttunk. Emil, aki a könyveitől nem akart megválni, nagyon elszégyelli magát. Emellé társul a jóvátétel szándéka is. Egyik reggel fogja a pisztolyát, besétál a postahivatalba, s a kisasszonytól elkéri az aznapi bevételt. Még a nap folyamán további rablásokat követ el. Csatlakozik hozzá a felesége is. De a nagy dobás még hátravan. Valahol a Balatonfelvidéken fölkeresik Juanitót, a chilei exgerillát, akivel együtt kifosztanak egy pénzszállító autót. A rendőrség, köztük Ági és Andor, a nyomukban van. Vajon sikerül-e a kisnyugdíjasoknak kitörniük a rendőrgyűrűből, az anyagi gondok szorításából?
Meghatódottan és rokonszenvvel ábrázolja a rendező a jelen világból kiesett, kizárt házaspárt. Az odavetett félmondatokból és a relikviákból tudjuk, hogy Emil valamikor nagykutya lehetett, erre utal féltve őrzött autója, egy csajka. A márkából csak korlátozott számban gyártottak, s csak a legmagasabb körökben levőknek jutott. Mellesleg könnyedén lehagyja a legújabb típusú kocsikat. A belbiztonsági múltra utal a megőrzött pisztoly is, illetve az a szakmai felkészültség, ahogyan Emil lerázza a rendőröket. Igenis, elérkezett az idő, hogy a hatalom egykori embereit rehabilitáljuk, a jelenre nézve szégyen, hogy rabolniuk kell. A mélyen átgondolt történet és hősválasztás kapcsán csak annyit mondhatunk, hogy a szereplők életkora meghatározza a film ritmusát, amely a szokványos road movie-hoz képest visszafogottnak tűnik...
