A Kirikou és a boszorkány nagyon igényes mesekülönlegesség gyerekeknek és felnőtteknek NEM "Disney színvonalon" (ahogyan az egyik magyar mozis képeslap ajánlja), hanem Jankovics Marcell mesefilmjeinek képi gazdagságát megközelítve. Egy bölcs humorral megírt afrikai mese, mely nem a gonosz mániákus elpusztítására tanítja nézőit, mint az infantilis amerikai rajzfilmek, hanem annak megértésére, meggyógyítására, a természettel való harmóniára.
A film vízről és természetről, gyerekekről, boszorkákról és fétisekről (bálványokról) szól, az afrikai mitológia részeiről. Kirikou, a kisfiú, akár egy Istenség, már születésekor meglepő dolgokat művel. Anyjával annak hasában beszélget, majd kimászik onnan, komótosan elrágja köldökzsinórját és tájékozódva a szülőfaluját fenyegető boszorkány rémtetteiről, azonnal elindul, hogy megmentse nagybátyját, a gyerekeket, s végül a falu forrását Karabától. Felkeresi a hegy bölcsét, aki a nagyapja s a tiltott erdőn túl lakik, ahová a boszorka és engedelmes szolgái, a mindent látó fétisek nem engedik el a falusiakat. Kirikou igen apró termetének és éles eszének köszönhetően olyan helyekre is eljuthat, ahová mások nem férnek be, át tud mászni akár sziklahasadékokon s földalatti járatokon is. Útja közben mókás afrikai állatokkal ismerkedik meg, búbos banka, szalagos görény, ürge család, s varacskos disznó segítik a célhoz jutásban. Nagyapja átadja unokájának ősi tudását, s Kirikou többek között azt is megtudja, amire egyik felnőttől sem kapott választ eddig, hogy "Miért gonosz a boszorkány?"...
Anya és fia önálló és őszinte egyéniségek, akiket egy cseppet sem zavar, ha a falusiak nem helyeslik cselekedeteiket. Kirikou apró, meztelen csecsemő, de bátor, önfeláldozó és legény a talpán. Nem egyszerűen megöli a gonosz és szépséges boszorkányt, mint a szokásos mesehősök, hanem kideríti miért gonosz, s meggyógyítja. Így valódi megismerkedése a rosszal fontos része lesz önismeretének. Ezenkívül arra is meg kíván tanítani ez a mese, hogy nem szabad félni a varázslóktól, nem kell mindent elhinni nekik, s hogy elérhetjük, amit szeretnénk, ha saját kezünkbe vesszük sorsunkat.
A francia rajzfilm alapötletét egy nyugat-afrikai mese adta. A rendező gyerekkorát Guineában töltötte, így saját afrikai élményeit, s gyermekkora kérdéseit is beledolgozta a történetbe. A témaválasztásból adódik az afrikai falu számára fontos értékek ábrázolása: a család és a közösség jelentősége, a testhez való harmonikus viszony. Érdekes lesz, hogy a szülők hogyan fogadják majd, hogy a filmben szereplő nők többnyire félmeztelenek. Hiszen - míg mesterségesen belé nem nevelik a szégyenérzést - egy gyerek számára a női mell látványa természetes, s annak fedetlensége egy afrikai faluban sem kelt botránkozást.
A film képi világát olyan szürreálisan naiv fantáziával alkották meg, mintha egy afrikai
Henri Rousseau rajzolta volna. Az egyszerűsített emberi alakokat az egyiptomi, s a fétiseket az afrikai művészet ihlette. Az így született képek persze nem a mai Afrikáról szólnak, hanem egy stilizált és mitikus Afrikát keltenek életre. A film zenéjét a híres afrikai zenész, Youssou N'Dour komponálta, olyan számunkra ismeretlen nevű tradicionális hangszerekre, mint a balafon, a ritti, a cora, a xalam, a tokho, a sabaar és a belon.
Az 1998-ban elkészült film öt kemény év munkájának eredménye. Még Franciaországban is kockázatosnak számító vállalkozás egy egész estés hazai rajzfilm bemutatása az amerikai produkciók túlsúlya miatt. De a Kirikou végül nagy sikert aratott Európa szerte. Michel Ocelot azóta újabb négy éven át készülő egész estés rajzfilmen dolgozik, mely egy Ezeregyéjszaka meséjéhez hasonló, középkori történetet mond majd el.
