Talán a picit idősebb fiatalok emlékeznek még, az átkos szocializmusban a serdültebb ifjúság igényeit többé-kevésbé két lap igyekezett kielégíteni, vagy akkori szokások szerint inkább megszabni, a Világ Ifjúsága és az Ifjúsági Magazin. Míg az első az internacionalista fiatalok együvé tartozásának színes szimbólumaként nyomódott, ám leginkább az utolsó oldalakon bátran leközölt nyugati popsztárok fotói miatt vett a hivatalos ideológia iránt érzéketlen fiatalság, addig az Ifjúsági Magazint (mi' fantáziadús elnevezések!), közhasználatúan, az IM-et, részben szintén az együttesek miniposzterei miatt, de legalább annyira Veress Pali bácsi szabadszájú és őszinte szexuális felvilágosító rovatáért vásárolták. Tuk. Dr. Veress Pál, aki maga is színes egyéniség volt, építőtáborokban (fiatalabbak kedvéért, az akkori gimnazisták őszi szüneteképp a szocializmus építéséhez való kötelező hozzájárulás) tartott előadásai kazettákon terjedtek, iskolai folyosókon idézgette aranyköpéseit fuldoklóan harsogó röhögés közepette az akkor serdülő ifjúság. Az öreg tán már 40 is elmúlt, amikor megvilágosult és elvégezte az orvosi egyetemet, hogy fennmaradó életét a fiatalság szexuális felvilágosítására szentelje. Hála néki ezúton is. Egyik ismert és nagyhatású benyögése az volt, hogy ő még most, rázta meg ősz fürtjeit, megd...ná a legyet is röptében...
Itt térünk rá cikkünk fő témájára, a Kinsey című filmre, ugyanis Dr. Kinsey tulajdonképpen az amerikai Veress Pali bácsi volt. Ráadásul rovartudós, aki szakmai karrierjét a gubacsdarazsak rejtélyes életének vizsgálatával kezdte, hogy a rovarpárhuzam is meglegyen. Dr. Kinsey, vagy Prok (Professor Kinsey), ahogy mindenki nevezte, szigorú, bigottan vallásos családban nevelkedett, mérhetetlenül korlátolt apja elsősorban lelki természetű terrorjában. Az egyetemen a zoológia egy speciális ágával kezdett foglalkozni, amikor egy felkérésnek eleget téve előadásokat kezdett tartani a szex és a házasság biológiai vonatkozásairól. A hallgatói az előadások után megkeresték, hogy kérdéseket tegyenek fel Proknak, aki rájött, hogy az amerikai fiatalság a tudatlanság állapotában leledzik a szex terén. A múlt század húszas éveit írjuk ekkor. Időközben megismerkedett egy szabados nézeteket valló diáklánnyal, aki később felesége is lett, s akivel gyakorlatban képezte magát a szex tárgyában, hogy tudja is mit oktat.
Kinsey interjúk ezreit folytatta le fiatal házasokkal, szerte az Államokban, a kutatás eredményeit két könyvben tette közzé (A férfiak szexuális viselkedése/A nők szexuális viselkedése). E két könyv fenekestül forgatta fel a szexuális téren (is) középkori sötétségben vétkező Amerikát, de míg a férfiakról szóló első könyv hatása forradalminak nevezhető, a nőkről szóló második elutasítása botrányos volt. Ötvenes évek, hidegháború, tombolt a mccarthyzmus, a paranoia és a szűklátókörűség. A hivatalos amerikai erkölcs vasszigorral védte a hagyományos erkölcsöt, Kinsey-t ördögnek kiáltották ki. Kinsey a mennyország után a poklot is megjárta, ami szívbetegsége miatt egyenes útnak bizonyult a halálához, munkássága azonban, elsősorban a homoszexualitással kapcsolatos elfogadó nézetei miatt, a mai napig viták alapjául szolgál Amerikában.
Életrajzi filmről eléggé nehéz ítélkezni, hiszen könnyen belátható, minden életrajznak egy a vége, a főhős meghal. A drámai feszültség így nehezen kelthető, ha a főhős érdekes figura a film is, ha más nem is, mindenképpen érdekes. A Kinsey film is épp ilyen. Csendesen folydogál, mint Kinsey prof. élete, amikor az is felbolydul, a film is felbolydul. Milyen érdekes, ha erektált pénisz jelenik meg a filmvásznon, persze szigorúan tudományos célzattal, nálunk is felhördül (vagy sóhajt?) a közönség. A kitűnő színészek, élükön a címszereplő Liam Neesonnal, hibátlanul játszanak, a korabeli atmoszféra megteremtése is illúziót keltő, a világ urának sötétsége elborzasztó. Valami azonban hiányzik a filmből, amely például a csodálatos elmében benne volt, a zseni talán? Kinsey nem volt zseni, csupán egy tudós, aki belenyúlt a darázsfészekbe, és megcsípték a darazsak. Viszont megmutatta a világnak, hogy a darazsak csípnek, ha fészkükbe nyúlnak, és azt is elmagyarázta, miért. Ez fontos, mint ahogy az élete és tevékenysége is az volt. A róla készült filmet pedig azért nézzük meg, hogy ezt megtudjuk.
