Könnyelmű kútfőből jő a gondolat: csoportosítsuk már külön blokkba a Hajónapló-sorozat négy kisfilmjét! Megtörtént East Side Stories címmel, de minek?

Bodzsár István producer két évvel ezelőtt indította útjára a Hajónapló-sorozatot. Felkért tizenkét fiatal magyar rendezőt, hogy a rendszerváltás huszadik évfordulója alkalmából forgassanak kisfilmeket kortárs magyar írók műveiből. Az ígéretes vállalkozás nemcsak a magyar film és irodalom hagyományosan szoros kapcsolatát öregbítette, hanem magasztos célt is hívatott kifejezni. Bodzsár szándéka szerint a tizenkét kisfilm az eltelt húsz év kérdéseit és eredményeit, napjaink kor- és kórképét ábrázolta. A projekthez olyan jó hírű direktorok csatlakoztak, mint Török Ferenc, Hajdu Szabolcs vagy Mátyássy Áron, s olyan elismert irodalmárok gyöngyszemeit dolgozták fel, mint Parti Nagy Lajos, Spiró György vagy Tar Sándor. A 25 perces kisfilmeket 2009 őszétől a Magyar Televízió sugározta is, s némelyik (Bagota Béla: Frusztra; Mátyássy: Május-Június; Nagy Viktor Oszkár: Hajónapló; Bodzsár Márk: Levegőt venni) már a 2010. évi Filmszemle versenyprogramjában is szerepelt. S kérdem én, mi értelme van egy, már létező sorozat elemeit átírt címekkel, új csoportban elhelyezni? S ha van is értelme, miért pont ezt a négyet? Miért nem mondjuk a tavalyi tévéfilmes versenyprogramban külön-külön induló Hazafelét (Horváth Lili munkája) vagy a Vadhusst (Cserhalmi Sára filmje) "jutalmazzák" ily módon? Persze mondhatják sokan, hogy az újrarendezésnek lehet létjogosultsága, de jelen esetben már az ötlet is alapjában tévedés. A Hajónapló-sorozat a magyar valóságról szólt, arról, hogy mi van most. Ne erőszakoljanak már rá ezekre a kisjátékfilmekre még egy plusz, ká-európai hangulatot! Akkor sem, ha némelyik kisfilm érzelmi töltete kiterjeszthető a Balkánra, mert e megoldás csak az alkotók helyzetfelismerésének közhelyességét fedi fel. Arról nem is beszélve, hogy az East Side Stories négy kisfilmje közül maximum Török Ferenc Itthonja és Hajdu Szabolcs Te országodja illeszthető egymás mellé, Bollók Csaba Summertime-ja, de legfőképp Bodzsár Márk Levegőt venni című groteszkje kilóg a sorból.

A fájdalmasan szép Iszka utazásával befutott Bollók Csaba kisfilmjében egy szerelmi történet szereplői három különböző korszakban próbálkoznak meg az összegabalyodással. A kalandok az első világháború kitörésekor, a hetvenes évek egyik jugó diáktáborában, valamint napjainkban játszódnak. Mondanivalóját a "történelem ismétli önmagát" és az "Európa puskaporos hordója" mottók alá fekteti a rendező, mert ugye Kelet-Európában mindig történik valami: vagy a Fekete Kéz mozgalom szervezkedik, vagy Gyurcsány ellen tüntetnek.

A korhangulatokra nagyon is érzékeny Török Ferenc Itthon/The Flip Side című darabja a megélt idő témájával foglalkozik. Főhőse egy idős néni, aki napi körútja során szembesül a változó világgal, s annak borzalmaival. Hat számjegyű bútorárak, eltűnt mozik, áthelyezett villamosmegállók keresztezik útját, csak a sorban állás marad ugyanaz, leszámítva egy ingerült köcsög tolakodását. A nap végén a nénike jobbnak látja lehúzni a redőnyt. A Spiró mű alapján dolgozó Török Ferenc megtalálta az öregedő magyar társadalom szemünk előtt lappangó figuráját, a bevásárlószatyorral botorkáló özvegyét, s mélyenszántó érzékenységgel ábrázolta elveszettségét. Amennyire jellegzetes jelenség ez az alak a budapesti utcákon, legalább annyira fájó is.

Bodzsár Márk Levegőt venni/The Other Side című groteszkjének főhőse éppúgy lehetne amerikai karakter, ahogy magyar is. A társadalom felett álló vállalatigazgatók mára kozmopolita fajjá váltak. 25 percig egy testsúlyával elégedetlen cégvezető (a remek Rába Roland) szemével látjuk a világot. Vele örülünk márkás sportfelszerelésének, nyugtázzuk, hogy a szőke titkárnők esztétikusabbak a barnáknál, s az antihőssel együtt szenvedünk amiatt, hogy egy kifutófiúval barátkoztunk össze az elit uszodában. Bodzsár kíméletlen precizitással építi fel az ellenszenves figurát, alkotói értékítéletét pedig fanyar humorral szövi bele a cégigazgató belső monológjába. A Levegőt venni önmagában a bravúr kategóriájába tartozik, de az East Side-sztorik gyűjteményébe még a legnagyobb jóindulattal sem illeszkedik bele.

A Bibliotheque Pascal szürreális hangvétele gyökeres ellentétben áll Hajdu Szabolcs kisfilmjével, a Te országoddal/The Wild Sidedal. A rendező már-már dokumentarista pontossággal követi nyomon egy munkanélküli bevándorló viszontagságait, aki nem bír a családja szemébe nézni, s tehetetlenségében alkoholba folytja bánatát. Az Itthon magára maradt nénikéjének sokszor látott társával találkozunk, a férfival, aki jobban ismeri a kisboltok kommersz készletét, mint a pékáru részlegét. Hajdu nem pöcsöl, a pofánkba tolja a gyerek játszószőnyegén sörözgető tagbaszakadt alak képmását, akinek legmélyebb fájdalma, hogy elvesztette a kétkezi munka teremtette férfiöntudatát. Meg kell jegyezni, hogy ez a kisfilm adta a 42. Magyar Filmszemle Legjobb Színésznő Díjának nyertesét is. Bacskó Tünde felkavaró alakítással formálja meg az alkohol tüzére gerjedő, magányát jött-ment férfikezekkel oltogató éjszakai tündér alakját.

Ki-ki dönthet a szánakozás vagy az undor felől. A választási lehetőség a bemutatott karakterekre, s az "East Side"-ra egyaránt vonatkozik.