Jelen, a Veszélyzóna című filmet illető tanulmányomban két sokat használt közhely kifejtésére vállalkozom. Az egyik: de-szép-is-volt-mikor-Luc-Besson-még-tudott-filmet-csinálni, a másik: de-szar-a-magyar-szinkron.
Luc Besson, a Metró, A nagy kékség, a Nikita, a Leon, a profi és Az ötödik elem Luc Bessonja napjainkban a francia Sas Tamás. Ontja magából a felületesnél felületesebb klisékből építkező akciófilmeket és vígjátékokat, néha vegyíti a két műfajt, és nagyon ritkán egy-egy olyan jobban sikerült zsánerdarabbal, mint az Elrabolva is volt, emlékeztet minket egykori nagyságára. A Veszélyzóna az ócskábbnál is ócskább darab, amin az utolsó szöget a ótvar magyar szinkron ütötte a koporsóba.
Lássuk csak miből építkezik ez a szégyenkobra. Adott egy zsaru, Damien (Paul Walker), akinek már csak a kábszert terítő nagykutyát, Tremaine-t (RZA) kell lekapcsolnia, hogy megtisztítsa Ditroit elkülönített gettóját, a Veszélyzónát. Mikor Tremaine emberei a jófiúktól bezsákmányolnak egy bombát, Damiennek kell bemennie, hogy hatástalanítsa. Ehhez pedig szövetkeznie kell az ugyancsak Tremaine-re utazó rosszfiúval, Linóval (a parkour tudományát csodásan villogtató David Belle). Na, az alapszitu még akár érdekes is lehetne, ha a film nem tobzódna egydimenziós karakterekben, ostoba párbeszédekben, tökéletesen előkészítetlen fordulatokban és fejfogós idiotizmusokban. Besson meg sem kísérli, hogy bármilyen értelmet csempésszen a sztoriba, ami tulajdonképpen csak malter a szépen koreografált bunyók, autósüldözések és lövöldözések között. Guszták a lányok, tisztességes az operatőri munka, de mindez egyszerűen nem tudja ellensúlyozni azt a hihetetlen mennyiségű baromságot, amit Besson a forgatókönyvbe piszkított. Na, és most jön csak a slusszpoén: az öreg ezt egyszer már lenyomta a torkunkon, emlékeztek még a B13 – A bűnös negyedre? A Veszélyzóna ezen egész nézhető francia akciófilm francia-kanadai remake-je, ami szinte betűről betűre koppintja az eredetit. A sztoriban minimális az eltérés, csupán Tremaine figurája kap nagyobb teret az új verzióban. A könyv ugyanaz, a rendezői székben azonban komoly váltás van: az eddig csak vágóként tevékenykedő Camille Delamarre ül a T4xit és az Elrabolvát is jegyző Pierre Morel helyére – hát mit mondhatnánk, hibás döntés született. Az eredeti film minden tekintetben sokkal jobban működik, különösen látványos, hogy Cryil Raffaelli sokkal jobb párost alkot a másodszorra is a negyedbeli rosszfiút játszó David Belle-el, mint Paul Walker.
Na, de térjünk vissza a 2013-as borzalomra. A film másik nagy bűnét a magyar forgalmazó követte el, amikor az utóbbi évek leggyengébb szinkronát hozta össze a Veszélyzónához. Már többször jeleztük, hogy színházi színészeinknek nem megy a feka duma, ideje volna elővenni a hazai gangsta rappereket, ha már mindenképpen szinkronizálni kell az ilyen közegben játszódó filmeket. Az amúgy is gyenge mondatok egyszerűen leugranak a szereplők szájáról, annyira hiteltelenül hangoznak tőlük. Persze ha jobban belegondolok, kár is lett volna több energiát ölni egy jobb szinkronba, egy ilyen vacak filmen az se segített volna…
