Nem véletlen a címben megidézett film előrángatása: ezzel az 1998-as morbid humorú romantikus komédiával robbantak be rendezőként filmünk alkotói, a Farrelly-tesók, akik azóta a hollywoodi vígjátékgyártás meghatározó figuráivá nőtték ki magukat. Bobby és Peter ugyan az évek során vesztett a kezdeti lendületből és a humoruk is sokat finomodott (laposodott?) az első forgatókönyvük (Dumb és Dumber - Dilibogyók) óta, de azért máig eseménynek számít a komédiakedvelők körében, ha új filmmel jelentkeznek.
A Keresd a nőt! már csak azért is eszünkbe juthat, hiszen a Farrelly-testvérek ismét Ben Stillert választották főszereplőnek, az egyik női főszerepet pedig akár Cameron Diaz is alakíthatná - egyrészt a filmbeli Lila magyar hangja ugyanúgy Für Anikó, mint általában Diaz-é, másrészt meglehetősen hasonlít a karakter ahhoz, mint amiket ő játszani szokott. Ennek ellenére abszolút érthető, hogy Lila szerepében nem Cameron Diaz (sőt semmilyen más híresebb kollégája), hanem a szinte teljesen ismeretlen, kissé szögletes arcvonásokkal rendelkező Malin Akerman látható - a szerep ugyanis meglehetősen hálátlan. Nem elsősorban azért, mert egy rövid expozíciót követően (melyben a váratlanul megismert Lila az ideális nőnek tűnik a főhős, Eddie számára) végig kibírhatatlan és idegesítő hárpiát kell játszania a színésznőnek, ez még hagyján. Sokkal inkább azért, mert a gyors házasságkötést követően Eddie és Lila nászútra mennek Mexikóba, amelynek rögtön az első napján az újdonsült feleség szétégeti magát a napon - vagyis a film hátralévő háromnegyedében szegény Akerman kisasszony csak rákvörös arccal és undorító égési hólyagokkal teli bőrrel látható a vásznon. Nem csoda, hogy ezt csak egy feltörekvő színésznőcske vállalta el?
A probléma tehát a következő: Eddie nagyon keresi már 40 évesen az igazit, és amikor megtalálni véli, el is veszi gyorsan. A nászúton viszont kiderül, hogy mégsem ő az - sőt újra megtalálni véli valaki másban az igazit? Ez a valaki más a kedves, egyszerű, bájos mosolyú lány, Miranda (Michelle Monaghan), akinek nemcsak a leírása ilyen sablonos, de a karaktere is: kétségtelenül szebb Monaghan mosolya, mint Akerman-é, de ettől még nem igazán értjük, miért lobban akkora szerelemre Eddie iránta. A három főszereplőből sajnos pont a legfontosabb, a motivációt hordozó, és a film cselekményét előmozdító karakter maradt a leginkább kidolgozatlan. Mellette Eddie és Lila néhány vonással felskiccelt figurái is élettel telinek és működőképesnek tűnnek, főleg mivel Stiller ismét jól hozza a szerencsétlenkedő kisembert, Malin Akerman pedig meggyőzően idegesítő.
Mint már az eddigiekből is kiderült, a film cselekménye (az expozíció: összeismerkedés + esküvő kivételével) tulajdonképpen egy nászút története, mint ilyen pedig szinte végig egyetlen helyszínen játszódik: egy mexikói turistaparadicsomban. A helyszín olyannyira hangsúlyos, és annyit törődik a film is a turisztikai nevezetességek és az odalátogató amerikaiakra váró élmények bemutatásával, hogy már-már az a gyanú merül fel a (görög szállodákba forgatni járó magyar filmesekhez szokott) sanda nézőben, hogy netán a mexikói turisztikai hivatal is a film szponzorai között található. Persze az egyetlen helyszín nemcsak ezért fontos: dramaturgiai szerepe sem csekély, hiszen egy térbe és társaságba zárja össze az ifjú párt és az ifjú férj új szerelmét, ami rengeteg helyzetkomikumra kínál lehetőséget. Filmünk igyekszik is becsülettel lecsapdosni az adódó magas labdákat, több-kevesebb sikerrel: a néhány vicces és eredeti szituáció (például a szexjelenetek, vagy Miranda családjának reagálásai) közé azért jó pár fáradt és kiszámítható is keveredett.
