Akik ráuntak már, hogy a magyar jelzőt sokan kicsinyítő képzőként használják, most dörzsölhetik a tenyerüket. A dolog ugyanis a visszájára fordult.
A magyar Bonnie és Clyde (Fekete László és Novák Tünde miskolci rablópárosa), a magyar Robin Hood (Ambrus Attila, alias Viszkis) és a magyar Elvis Presley (Komár László) kissé pejoratív szóhasználata után itt a Kecskebűvölők, vagyis az amerikai Fekete kefe. A legújabb hollywoodi sztárparádé ugyanis ismétli Vranik Roland 2005-ös szemledíjas filmjének motívumát: a kecske a főszereplője Grant Heslov (Kongó, True Lies - Két tűz között) filmjének is. Sovány vigasz, hogy a recept ezúttal sem válik be. Pedig a kecske itt sem tagadja meg fajtáját, bölcselkedő szakálla van, öntörvényű - de azért manipulálható.
Az amerikai hadsereg pszicho osztaga ugyanis e fajon is képes érvényesíteni gondolatátviteli technikáját. A paranormális készségekkel bíró katonák hosszú kiképzés, majd egységük szégyenteljes feloszlása után az iraki fronton találkoznak újra, kiegészülve a csődbe ment házassága elől a frontra menekülő riporterrel (Ewan McGregor). Jelenlétük hadászati szempontból nehezen indokolható, s csak lassacskán körvonalazódik: telepátiával kell lebeszélniük az ellenséget abbéli szándékáról, hogy harcoljon. Ha kecskét is képesek a tekintetükkel ölni, e küldetés sem tűnik lehetetlennek.
Az abszurd alapötlet alkalmat adhatott volna egy vérbő New Age-szatírára, vagyis egy olyan vígjátékra, amely a 70-es évek virágnemzedékének - droggal katalizált - ezoterikus világát figurázza ki. De arcunkra fagyott a mosoly, mert a legjobb poénok még mindig a pofára esésből fakadnak, s nem a kiizzadt gegmesteri fortélyokból. A tengerészgyalogos-egyenruhába öltözött hippik pirruszi győzelmet aratnak: a kecske is jól lakik (a dús sivatagi legelőkön), és a káposzta is megmarad. Az előbbieket szabadon engedik, s a néző is megkapja a lelki táplálékot. Újból megtudjuk, amit már régóta tudunk: a hollywoodi csatatéren sokszor a relativistáknak áll a zászló. Nem számít, miben hiszel, csak az, hogy eléggé hiszel-e benne. A Kecskebűvölők viszonylag élvezhető film, amely mindössze egy szabályt téveszt szem elől: ha vígjátékot csinálsz, legyen vicces. Pedig az alkotók hittek benne, hogy e nélkül is lehet.
