Élá völgye az a bibliai helyszín, amelyhez Dávid és Góliát harca kötődik, itt győzte le a júdeai ifjú parittyájával a hatalmas filiszteus harcost. A címadás alapján nem nagyon gondolhatunk másra, mint hogy az erős hit és a bátorság diadalának története az Elah völgyében című filmmel ha nem is feltétlenül rokonítható, de mindenképpen összehasonlítandó.
Történet
Tommy Lee Jones - aki az utóbbi években szaporodó ráncai ellenére nagyobb sztár lett, mint valaha - ezúttal egy nyugalmazott katonatisztet játszik. Az általa megformált Hank Deerfield, amikor megtudja, hogy fia egysége pár napja visszatért Irakból, de azóta senki sem tudja, hol tartózkodik, útnak indul, hogy megkeresse Mike-ot (Jonathan Tucker). Az új-mexikói támaszpontra érve nem kap segítséget a katonai rendészettől, ezért a városi rendőrséghez fordul, ahol a gyermekét egyedül nevelő nyomozónő, Emily Sanders (Charlize Theron) először szintén elutasítja, de amikor kiderül, hogy Mike-ot meggyilkolták, mellé áll. Miközben tárgyi bizonyítékok és vallomások alapján keresik a gyilkost és az indítékot, Hank egy másik szálon is nyomozni kezd. A fia telefonján talált sérült multimédiás anyagok segítségével megpróbál rájönni, miért akart Mike mielőbb hazajutni, aminek következtében szembe kell néznie azzal, milyen hatással vannak a háború borzalmai a fiatal katonákra.
Góliát vs. Dávid
A klasszikus módon felépített nyomozástörténetet meg-megszakítják a dokumentum-jellegű, rossz minőségű felvételek, a hátországban zajló lassú kirakós játékba beszüremkednek a hadszíntér - otthonról nézve - szinte felfoghatatlan szörnyűségei. Hank ennek ellenére továbbra is ragaszkodik a katonaéletről és -jellemről alkotott pozitív előítéleteihez, és ennek megfelelően figyelmen kívül hagy minden olyan nyomot, amely ellentmond elképzeléseinek, egészen addig, amíg orra alá nem dörgölik a fájó igazságot.
Hogy ebben a viszonyrendszerben ki, vagy mi lehet Góliát, aki a Sámuel próféta által lejegyzett történetben foglaltakkal szemben ezúttal nem szenved vereséget holmi ifjú titántól, nem nehéz kitalálni. A fogas kérdés inkább az, hogy vajon hol bujkál Dávid, aki szembe mer szállni az óriással? Érdemes lehet más irányból megközelíteni a problémát, és nem a szereplőkre, hanem a helyszín szimbolikájára koncentrálni. Élá völgye ugyanis olyan különleges szorító, ahol a szembenálló felek, ha ránézésre nem is indulnak egyenlő esélyekkel, legalább tisztességes feltételek mellett, mindkét sereg számára jelentős vérveszteséget megspórolva egy gyors, egyszerű ütközetben eldönthetik ki nyer és ki veszít.
Dávid nyilván csakis ilyen körülmények között győzhetett, hiszen éppen ártatlansága és erős hite adott neki bátorságot, amit egy hosszú háborúban minden bizonnyal előbb-utóbb elveszített volna. Ez a mostani háború azonban egész másféle helyszínen zajlik, ha voltak is Dávidok, rég felfalták őket a Góliátok, vagy pedig maguk is szörnyeteggé váltak.
Summa
Paul Haggis filmjében erőteljes USA-kritikát fogalmaz meg. A gond csak az, hogy úgy bírálja az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikáját, hogy közben a nosztalgia ködjébe vonva szinte észrevétlenül idealizálja a "régi, tisztességes" vietnámi háborút, olyan veteránt téve meg hősévé, aki alig akarja elhinni, hogy mindaz, ami a fiával történt, megeshet a "mai világban". A tanulság pedig, amit hősünk a film végén levonni kénytelen, csak féligazság. Hank ugyanis azok után, hogy végigharcolta Vietnámot, majd mindkét fiát katonai pályára küldte, csak most, Mike értelmetlen halálának kapcsán jön rá, hogy nagy a baj, rohad a rendszer. Ezzel a múlttal és katonai öntudattal pedig nyugodtan beláthatná, hogy fia ugyanannak az elvnek esett áldozatul, amiért ő annak idején hazafias lelkesedéstől fűtve harcolt. Az ugyanis, hogy az ember gyermekét szolgálat közben, a szintén hazafias lelkesedéstől fűtött ellen fegyverétől, vagy a háború demoralizáló hatásának következtében éri a halál, egyre megy. Így vagy úgy, a fiú a háború áldozata. Kiábrándító a gondolat, hogy ha Mike Irakban esik el, Hank-nek, annak ellenére, hogy megjárta Vietnám poklát, valószínűleg sosem jutott volna eszébe, hogy megkérdőjelezze a háború létjogosultságát, sőt, talán még büszkeséget is érzett volna, hogy fia a nemzet érdekében hullatta vérét. Azt pedig mintha még így sem értené, hogy nem most kezdett nőni a baj, nem most kezdett rohadni a rendszer: ahogy Mike, úgy ő sem Élá völgyében vívta meg a maga harcát.
