Se a témája, se a minőségi szereposztás miatt nem izgatott fel az Egy botrány részletei című film, aztán végül mégis tetszett.
Mindig ijesztően hat, ha egy filmet túl sok Oscarra jelölnek, de ez esetben még az sem tudta elrontani ezt a filmet, hogy az Egy botrány részletei négy jelölést kapott a filmakadémiától.
Az érezhetően erős kezű rendező, Richard Eyre nemcsak nagyszerűen rendezte meg ezt a filmjét, de még időben el is készítette egy aktuális témáról. Nap mint nap érdeklődéssel olvashatunk arról a bulvársajtóban, hogy fiatal, szexi tanárnők bűnös kapcsolatai derülnek ki. A film ezt a jelenséget vizsgálja. Azt, hogy vajon miért érdekel ez minket ennyire. A South Park ugyan megelőzte a téma feldolgozásában Eyre-t, (a 2006. októberében leadott Miss Teacher Bangs a Boy című epizódban), igaz Trey Parkerék egyszerűbb filmes eszközeivel jóval napra készebbnek lehet lenni, és ők más oldalról, szexistán közelítették meg a jelenséget. Eyre filmjében a gyarló ember oldaláról közelít.
Az alaptörténet elég elcsépelten és hatásvadászul hangzik: fiatal tanárnő érkezik az iskolába, mindenki odavan érte, aztán összeszűri a levet egy 15 éves sráccal. Ettől még nem feltétlenül lenne izgalmas ez a film, de hát nem is a sztori miatt jó, hanem mert olyan téma felszínét kapargatja meg, aminek a hétköznapokban csak a felszínes oldalával szoktunk szembesülni. Eyre filmje arra mutat rá, hogy talán pont azért szeretnek mindenféle pletykákon csámcsogni az emberek, mert ebben élik ki elfojtott vágyaikat. Amikor valaki megszegi a szabályokat, és ez nyilvánosságra kerül, akkor a nép látszólag a szabályszegő fejét követeli, de az esetek bizonyos részében valójában csak irigykednek rá. Jó érzés látni, ha valaki megbűnhődik azért, amit az átlag nem mer megtenni.
Eyre kiváló dramaturgiával úgy alakítja az eseményeket, hogy a tanár és a diák közti kapcsolat egyáltalán nem tűnik szörnyűséges dolognak, maximum csekély emberi botlásnak, aminek lehetősége mindannyiunkban ott rejlik. Ezt csupán azzal éri el, hogy részletesen meséli el, hogyan alakult ki kettejük viszonya. Van itt gyereknevelésbe beleunó nő, Down-kóros fiú, idős férj, évtizedekben eltöltött unalom. A nő így nem elég erős ahhoz, hogy nemet mondjon egy olyan kísértésre, amiről tudja, hogy bajt fog okozni, de visszahozza életébe a szenvedélyt. Persze azért sem lehet haragudni a csalfa nőre, mert Cate Blanchett alakítja.
A másik jelenséget, amit a film szívbemarkolóan mutat be, az öregedéssel (is) járó elmagányosodás. Ezt extrém példával teszi, mert a Judi Dench által játszott idős hölgykarakter még pszichológiai eset is. Ez utóbbi csak a film végefelé derül ki, addig viszont szépen bele tudja magát élni az ember az önsajnálatba, amit a ráncos szemű színésznő kelt azzal, hogy irigyen, de látszólag méltósággal beletörődve figyeli a szextanárnő fiatalságát. A film végefelé azonban kiderül, azért nincsenek barátai, mert számára a barátság betegesen öncélú dolog: ha valakivel összebarátkozik, azt végleg magához akarja láncolni.
Judi Dench karakterének ebből a személyiségtorzulásából alakul ki a film bonyodalma. Az öreg tanárnő azzal láncolja magához barátilag a fiatalt, hogy nem árulja el senkinek, hogy tudomást szerzett a fiatal nő törvényszegő kapcsolatáról. Ez a titok tartja össze őket, nem pedig az őszinte barátság. Az öreg nő élvezi ezt a helyzetet, hogy a fiatal tartozik neki, de aztán elmérgesedik a dolog, mikor az öreg barátnő egyre többet és többet akar a fiatalból.
Azon kívül, hogy az angol film leköti a figyelmet, és szórakoztat, sokkal több van benne: minden emberben örökké rejlő dilemmákat feszeget. Konkrétan kettőt: a fiatal tanárnő személyében a szabadság vagy a biztonság, az öregében a ragaszkodás vagy az elengedés dilemmáját. Extrém eseteket mutat be, de nem elszállt, teátrális módon, hanem úgy, hogy közben észre tudjuk venni a saját életünkben rejlő ilyen jellegű problémákat. Ezért tanulságos az Egy botrány részletei: aki pont azon töri a fejét, hogy megcsalja-e régi kedvesét egy izgalmas, új valakivel, annak egy időre ez a film elveheti tőle a kedvét. Ha pedig valaki úgy érzi, túlságosan ki akarja sajátítani a szeretteit, annak is felhívhatja a figyelmét az ebben rejlő veszélyekre.
