A film pont olyan, mint az egykori sorozat, hála a jó égnek: a Duke testvérek továbbra is Georgia poros országútjain száguldoznak kinyithatatlan ajtajú kocsijukban, Daisy pedig riszálja a fenekét, ha kell, ha nem.
Előre kell bocsátanom, hogy kiskoromban rajongtam a Hazárd megye lordjai-ért, a kedvenc sorozatom volt, el sem tudtam képzelni, hogy felnőttkoromat ne kocsik ablakán való ki-be ugrálással, autós üldözésekkel, illetve forrónadrágos Daisy Duke-ok társaságában töltsem. A film ezért nálam egyértelműen jó pontokkal indult, már azelőtt, hogy elkezdték volna forgatni.
És kész szerencse, hogy pont olyan is lett, mint a sorozat volt anno, attól eltekintve, hogy nem huszonöt évvel ezelőtt, hanem ma játszódik, a versenyautók oldalára Yahoo-felirat van festve, szó van az emailről és a Viagráról, sőt egyszer előkerül egy mobiltelefon is. De egyébként ugyanazt a poros Georgiát látjuk, düledező fészerekkel és félhomályos bárokkal, amikben ugyanúgy countryzenére verekednek a jókötésű kockásinges legények és a szakállas cowboyok.
És ugyanolyan kinyithatatlan ajtajú Dodge Chargere van a Duke testvéreknek, ugyanolyan déli zászlóval a tetején. Lee tábornokra, a kocsira a filmben egy túlbuzgó szerelő jóvoltából kerül a konföderációs zászló, ami mulatságos jelenetekre ad alkalmat, mikor a fiúk Atlantába keverednek, aztán ráadásul szénporos arccal behajtanak a gettóba.
A film sztoriban is egy másfél órára duzzasztott sorozatepizódhoz hasonlít, Bunkó Hogg főnök Rosco seriff mérsékelten jogszerű közreműködésével elszedi a Duke-ok és több más család földjét, hogy hatalmas külszíni bányát nyisson, és ezzel tönkretegye az idilli tájat, valamint zsíros haszonra tegyen szert. Innentől a szokásos: autós üldözések, hatalmas ugratások, kalamajkába keveredés, illetve bugyuta humor, mindenkinek, aki szereti. A fiúk Atlantában pár percre belecsúsznak egy college-komédiába is, de itt legalább kiderül, hogy Georgiában nem csak a vidéket népesítik be csinos modellek, de a városban is kizárólag jó csajok szaladgálnak.
Seann William Scott egy interjúja szerint ezzel a filmmel próbál kitörni abból a skatulyából, amibe az Amerikai pite miatt szorult, tényleg drukkoltunk neki, de az eredmény kicsit szerencsétlen lett, mintha visszafogná magát, nehogy túl harsány legyen. Emiatt aztán a jackasses Johnny Knoxville mérföldekkel jobb nála, persze neki eleve nagyon vicces feje van.
Jessica Simpson szerepeltetése viszont merész húzás, énekesnőket filmbe rakni eleve nem a legjobb ötlet, de Jessica talán arról a leghíresebb, hogy bizonytalan például atekintetben, hogy a tonhalkonzerv csirkéből vagy halból készül-e. Az eredeti Daisy mindenesetre dörzsöltebb volt, és Jessica Simpson színészi képességeinek hiánya nem sumákolható el azzal, hogy néha férfiakat rugdos, és van egy fürdőruhás jelenete. De ez tulajdonképpen mindegy is, hiszen a filmbe nyilvánvalóan csak a mellét meg a fenekét castingolták be, bár ő ezt vélhetően nem vette észre.
Rosco seriff, Enos seriffhelyettes hozza a sztenderdet, Burt Reynolds Hogg szerepében pedig tökéletes, attól függetlenül, hogy ő az egyetlen figura, ami csak távolról hasonlít sorozatbéli önmagára. Akit idegesítenek a súlytalan komédiák, ne fizessen be a filmre, mert ez aztán hatványozottan az, de a többieknek jó szívvel ajánljuk, egykori rajongóknak meg különösen. Ja, és a magyar cím igenis király.
