Azért is nehéz megítélni a filmet, mert maga a horror zsáner eléggé megosztó. Az ember vagy utálja, vagy szereti, középút nincs.
Ígéretes kezdés után pangó stagnálás: nagyjából ennyivel lehet összegezni a Parajelenségek producereinek új horrorját, a Jessabelle-t. Továbbá a forgalmazói baklövés sem segített rajta, mert ha egy héttel korábbra, Halloween-re időzítették volna a bemutatót, talán sikeresebb lenne. A címválasztás frappáns, mostanság az a „trendi”, ha egy horrornak ütős, egyszavas címe van (Oculus, Sinister, Annabelle). Továbbá ha etimológiailag utánanézünk a névnek, akkor Jezabel címszó alatt a bibliában meg is találjuk a baljós utalást. Az ottani magyarázat szerint szóban forgó hölgy egy gonosz szellem volt, ami némileg előrevetíti a film történetét.
Azért is nehéz megítélni a filmet, mert maga a horror zsáner eléggé megosztó. Az ember vagy utálja, vagy szereti, középút nincs. A Jessabelle-től távol áll a sokak által viszolyogtató szadizmus vagy slasher. Vér sem folyik nagyon, sőt, előnyére szólva több műfaji jellemzőt is tartalmaz: van benne frászhozó szellem topic, rémisztő woodoo mágia, démoni megszállottság és némi poltergeist jelenség is. Maga az alapszituáció telitalálat, és szinte már az első kockák után – in medias res - belénk vágja az ideget gyomortájon. Adott egy tolószékes lány, és ez a tény már önmagában hordozza a zsigeri cidrizést, mert tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy fizikailag sem tud majd menekülni a filmben rá váró rémületek elől.
Ez a lány szörnyű baleset után kényszerül apjával egy fedél alatt élni, annak komoran ódon, idegtépően lepusztult házában, egy kedélyes kis mocsár közelében. Hamar kiderül, hogy a ház (vagy a lány…?!) gonosz démonok által megszállt. Az sem tesz jót Jessabelle lelkivilágának, hogy egy dobozban régi VHS kazettákat talál, melyeken halott anyjának vészjósló üzenetei vannak. (Innentől végképp leszögezhetjük, hogy csúnya sorsot vív ki maga ellen, aki padláson/ágy alatt/garázsvásáron talált, gyanús külsejű dobozokat nyitogat. Az meg szinte aláírja a halálos ítéletét, aki van olyan naiv, hogy belenéz szalagos kazettákba/8mm-esbe/floppy-ba.) Ettől kezdve nagyjából kiszámíthatóan peregnek a jelenetek, és az sem segít, hogy a horrorisztikusnak szánt jeleneteknél, az elvártnál háromszoros hangerővel sikoltatják az effekteket a néző fülébe.
Az még kicsit szomorú, hogy a címszerep nagyon jó lehetőség lett volna a Sarah Snook-nak, aki üdítően friss és egyedi jelenség az egy kaptafára szabott horror főszereplőnők között. A különlegesen vörös ausztrál színésznő eddig nem sok filmben szerepelt, főkén sorozatokban játszott, de nem is a Jessabelle lesz számára a méltó kiugrás. A film egyik pozitívuma, hogy sokat dob a nyomasztó atmoszféra kialakításán a pompás helyszínválasztás. Louisana mocsárgőzös, fekete mágiás erdői kellőképpen rémisztőek – és ez már Parker Angyalszíve óta belénk égett. (A hangulatról beugrik néha a Titkok kulcsa (The Skeleton Key) című, egész jól sikerült Kate Hudson thriller is -, noha az a még misztikusabb New Orleans-ben játszódik.)
Erről a VHS témáról viszont már lekattanhatnának a rendezők, mert a Kör, a Sinister és s V/H/S óta már kicsit sok a múlt századi adathordozókból és filmszalagokból. Nem kizárólag az róható fel a Jessabelle-nek, hogy klisékből építkezik – hiszen ember legyen a talpán, aki újszerűt tud alkotni horror műfajban. A nagyobb gond az, hogy a dinamikus kezdés és a kivételes látványvilág és hangulat ellenére a történet dramaturgiailag csekélyke, nem fut ki kellő lendülettel, és a vége sem hozza meg az elvárt meglepetést – a szokatlan csavar ellenére sem. Így megmarad szárnypróbálgatásnak, egy „se több, se kevesebb” szimpla kis kamarathrillernek. Kevin Greutert direktor egyébként a Fűrészeket rendezte eddig a második résztől, amelyek zseniálisak voltak a maguk pszichológiai-kaszabolós műfajukban. Talán az a tanulság, hogy zsáneren belül is különböző kvalitásokat igényelnek a horror alfajai, melyeket most a Jessabelle-nek sajnos nem sikerült megugrani.
Szerintem: 65%
