Ron Howard amerikai drámájában, a soros hollywoodi slágerben - Váltságdíj a címe és egy 1956-os izgalmas film remake-je - már nem játékos, hanem véresen komoly a küzdelem, s a szó szoros értelmében dollármilliók sorsa forog kockán. És ami ennél sokkal fontosabb: egy gyermek élete. Egy felkapott, de nem minden vonatkozásban korrekt New York-i üzletembernek - az illető csöppnyi nehézség nélkül képes lepengetni bármilyen irdatlanul nagy összeget - elrabolják a kisfiát. Ilyenkor, aki teheti, fizet, akár a katonatiszt. Tom Mullen (a daliás Mel Gibson megszemélyesítésében: ez a szerep jobban áll neki a Hamletnél) hazardíroz. Érzése szerint megölnék a srácot, amennyiben teljesítené a kívánságot. Más taktikát követ, s ez több mint kockázatos. A dokumentumszerűen hiteles, bár kissé elnyújtott és sok vérrel átitatott sztoriban felbukkannak csupaszív FBI-nyomozók, a mama kellemesen kívánatos, s az önmagából és a Yard-egyenruhából kivetkőzött pszichopata szinte megállíthatatlanul féktelenkedik. A film koreográfiája roppant látványos. Bravúrosak a csavarások, fortélyosak a dramaturgiai csapdák, mindössze az zavaró kissé: már az expozíciót követően világos, mint a nap, hogy itt a végső elszámolásnál kizárólag a vesztes lehet a győztes. Vajha ilyen eredményesen lehetne az életben is hadakozni a szörnyűséges bűnözők ellen! Netán utánozzuk azt, amit a filmcsinálók tükre mutat?
