Férfivilág női szemmel: Shahrnush Parsipur írónő nagysikerű regényéből a vizuális művészet jeles alakja, Shirin Neshat fotográfusnő készített lírai filmet.
Keleten a helyzet változatlan
Számos rövidfilm után ez Neshat első egész estés filmje, melyet férjével, Shoja Azarival együtt jegyez. A történet 1953-ban játszódik, az amerikai és brit titkosügynökség által támogatott puccs idején, melynek során eltávolították a demokratikusan megválasztott miniszterelnököt, Mohamed Mosszadeget, és az ország vezetése a sah kezébe került. E történelmi tabló szolgáltatja a hátteret négy nő portréjához. Mindegyikük egy (vagy több) férfi miatt boldogtalan, és mindannyian körülményeik fogságában sínylődnek.
Édesnégyes
Munis (Shabnam Toloui) már majdnem harminc éves és még hajadon, de a házasságnál jobban izgatja hazája politikai helyzete. Bátyjával él együtt, aki férjhez akarja kényszeríteni, ám ő erről hallani sem akar. Barátnője Faezeh (Pegah Ferydoni) titokban Munis bátyjába szerelmes, és éppen attól szenved, hogy nem mehet hozzá választottjához. Zarin (Tóth Orsolya) prostituált, életmódja testét-lelkét tönkretette: csont és bőr, egy szót sem szól, és úgy próbálja lemosni magáról a mocskot, hogy a fürdőben véresre dörzsöli a bőrét. Az ötven körüli Fakhri (Arita Shahrzad) házas, de boldogtalan a férjével, és amikor régi szerelme visszatér nyugatról, elhagyja urát. Teherán közelében vásárol egy házat mesébe illő kerttel, ahol végül a négy nő sorsa összefonódik, és ahol hárman közülük nyugalmat és gyógyító erőt találnak.
Mindent a szemnek
A film Shahrnush Parsipur mágikus realista regényén alapul, így aztán nem meglepő, hogy Shirin Neshat sem mellőzi a szürreális, álomszerű elemeket, és ezeket vegyíti a realisztikus mozzanatokkal. A film vizuális síkon rendkívül erőteljes, a rendező nem hazudtolja meg tehetséges fotóművész mivoltát, és gyönyörű, költői képekkel örvendezteti meg a nézőt. Sajnos azonban a hangsúly túlságosan is a képi világra helyeződik, néhol akár öncélúnak is minősíthetjük. A történet elsikkad mögötte, a jelenetek koherenciája csorbát szenved, a párbeszédek elnagyoltak, így összességében véve hiányzik a film lelke. Az úgynevezett mágikus realista elemek sem feltétlenül szolgálnak az alkotás előnyére. Hiszen mi értelme például annak, hogy Munis a film eleji öngyilkossága után kikel sírjából, és így vesz részt az illegális politikai mozgalomban?
Felemás benyomás
Persze a film tagadhatatlan érdemekkel bír, amit az is jelez, hogy tavaly Velencében Ezüst Oroszlánt kapott a legjobb rendezésért. Az iráni nők helyzetére azonban talán jobban ráirányította volna a figyelmet egy kevésbé túlesztétizált, az átlagos mozilátogatónak teljesebb élményt nyújtó alkotás. Másrészt bár vitathatatlan, hogy a nőket elnyomó, patriarchális, sőt, férfisoviniszta társadalmi berendezkedéssel nem lehet egyetérteni, a megoldás nem az, hogy ezután a "nők férfiak nélkül" éljenek. Az az üzenet is megkérdőjelezhető, hogy a nők megértést, támogatást, békét és boldogságot csak egymás társaságában találhatnak. A helyes megoldást tessék még tovább keresni.
Kinek ajánljuk?
- Feministáknak.
- Impresszionistáknak.
- Vizualistáknak.
Kinek nem?
- Aki érdeklődik Irán történelme iránt, és átfogó képet szeretne róla kapni.
- Aki szerint a mágikus realizmust meg kellene hagyni García Marqueznek.
- Aki szerint a nők férfiak nélkül, a férfiak pedig nők nélkül nem lehetnek igazán boldogok.
6/10
