Mikor az uccán J-Lo átmegy, nemcsak galambok ülnek a verebekhez, de virágba borul a Central Park, s újra vizet adnak a kiszáradt New York-i szökőkutak. Mikor gyöngéden járdára lép, a vakok is látni kezdenek, és mikor a válla picikét rándul - nos, ennek népjóléti hatásait már nem is mernénk ecsetelni. Azon a szupernőségi fokon, ahová Jennifer Lopez a Sztanyiszlavszkij- és a ki tudja még milyen zsírégető technikákkal eljutott, egyetlen szerep tűnik hitelesnek, a legeldugottabb izomköteg művészi megformálásáért is elhivatottan küzdő fitnesznagyságé - na jó, biztosan belefér még a dolgozó nő is a sarki kisállat-kereskedésből, legyünk egyszer megengedők. Tehát: a dolgozó nő a sarki kisállat-kereskedésből épp most esett teherbe hozott anyagból, s mert egy vígjátékban, ráadásul rögtön egy mesterséges megtermékenyítés után járunk, Jennifer összezárt lábbal totyog a klinikán, mert bohém lélek, s ők nyilván mind azt hiszik, így jobban köt az anyag. E zárt lábú totyogás láttán lesznek olyan kritikus galambok, akik elülnek a verebektől, pedig még csak most jön a java: egy kigyúrt, nagybani sajttermesztő, aki pont a megtermékenyítés napján kéredzkedik be a hősnő életébe - juj, mi lesz ebből? Megmondjuk: J-Lo kétlábú kutyája lenyeli a terhességi tesztet, de kihányja kisvártatva, és kb. ugyanilyen vígjátéki szellemben kerül bemutatásra egy otthonszülés is, mely végképp betesz az ígéretesnek indult galamb-veréb barátságnak. Pedig a végén azt akartuk írni, hogy "És ment a kedves, szépen, derűsen, karcsú szél hajlott utána hűsen!".
