Így indult a Netflix

Napjaink legnagyobb streamingszolgáltatója DVD kölcsönzéssel kezdte a kilencvenes években.

Az alapítók

A Netflixet 1997 augusztusában alapította Marc Randolph és Reed Hastings a kaliforniai Scotts Valley-ban. Hastings 1983-ban szerzett BA-diplomát a Bowdoin College-ben, majd 1988-ban mesterdiplomát mesterséges intelligencia fejlesztésből a Stanford Egyetemen. A két egyetemi periódus között a Békehadtestnél szolgált, középiskolai matematikatanárként Szváziföldön. 1991-ben megalapította a Pure Software nevű céget, ami szoftverfejlesztők számára készített eszközöket – ezt a céget hat évvel később felvásárolta a Rational Software. Hastings ma is tevékenyen részt vesz az oktatási közéletben, Kalifornia állam oktatási bizottságában, és több oktatási szervezet igazgatótanácsában is tevékenykedett.

Marc Randolph geológusként diplomázott, majd különböző csomagküldő cégeket alapított és vezetett. Pályafutása során hat startupot alapított, köztük a Macworld magazint, és több száz kezdő vállalkozót mentorált. A Szilícium-völgy veterán vállalkozójaként, tanácsadójaként és befektetőjeként nagyban hozzájárult a Netflix tevékenységének kialakításához, ami aztán alapvetően megváltoztatta a nézők film- és sorozatfogyasztási szokásait. 2003-ban vonult nyugdíjba.

 

Mivel foglalkozott kezdetben a Netflix?

Ma már nevetségesnek hat a Netflix akkori tevékenysége: DVD-kölcsönzéssel foglalkoztak, méghozzá postai úton, azaz kiküldték a lemezt a kölcsönzőnek, az megnézte, majd a mellékelt borítékban visszapostázta.  A kölcsönzés darabonként körülbelül 4 dollárba került, plusz 2 dollár postaköltség, és a felhasználók addig tarthatták meg a DVD-ket, ameddig csak akarták, de új filmet csak a meglévő film visszaküldése után kölcsönözhettek. Miután jócskán megnőtt a kölcsönzők száma, a Netflix 1999-ben átállt az előfizetéses modellre – ez már korlátlan kölcsönzést jelentett. Ez olyan jól működött, hogy a legendás amerikai videotéka-lánc, a Blockbuster sem tudta velük felvenni a versenyt, és a cég 2010-ben csődöt jelentett – pedig Hastings 2000-ben felkereste a céget egy esetleges partnerség reményében, de a Blockbuster vezérigazgatója csak nevetett az ajánlaton. Sőt, a Blockbusternek arra is volt lehetősége, hogy 50 millió dollárért megvásárolja a Netflixet!

 

Honnan a név?

A Netflix név a net és a flix, azaz flick (az angolban a film szinonimája) szavak összetétele, tehát akár úgy is fordíthatnánk, hogy online film(ek). Elég fantáziátlan, ha belegondolunk, és mégis telitalálat, ma már egyenesen fogalom.

 

Hogyan jött létre a Netflix?

A Netflix alapításának idején Randolph Hastings cégének, a Pure Atriának a marketingigazgatójaként dolgozott. A történet szerint a páros a Netflix ötletét a Santa Cruz-i otthonuk és a Pure Atria Sunnyvale-i központja közötti ingázás közben találta ki. Hastings biztosította a kezdőtőkét, és 2,5 millió dollárt fektetett be készpénzben a startupba. Az Amazon e-kereskedelmi modellje inspirálta őket, és olyan hordozható tárgyakat kerestek, amiket interneten keresztül tudnak értékesíteni. Eleinte VHS kazettákra gondoltak, majd az ötletet hamar elvetették, és inkább kipróbálták a DVD küldést: feladtak maguknak postán egy lemezt, és mikor a küldemény sértetlen állapotban érkezett meg az otthonukba, úgy döntöttek, ez lesz az, amivel betörnek a piacra. A Netflix 1998 áprilisában indult el a világ egyik első online DVD-kölcsönző cégeként. Akkoriban mindössze néhány alkalmazottjuk és alig 1000 címük volt.

2000-ben a tagok értékelései alapján személyre szabott filmajánlót vezettek be, hogy megkönnyítsék a felhasználók választását. 2002-ben már hatszázezer előfizetőjük volt, év végére 857 ezer, a következő évben ünnepelték az egymilliomodik előfizetőjüket. A vállalat ekkor levédette  az előfizetéses kölcsönzési szolgáltató modelljüket. 2004-ben egy előfizető beperelte a Netflixet, mondván, legfeljebb három lemezt kölcsönözhet egyidejűleg, a korlátlan kölcsönzés hazugság, ahogy az egy napi szállítási határidő sem felel meg a valóságnak. A Netflix tagadta, hogy megtévesztették volna az ügyfeleiket, a per közös megegyezéssel zárult. Ebben az évben már több mint kétmillió előfizetőjük volt.

 

A streaming kezdete

2007-ben, több mint ötmillió előfizetővel, a Netflix elindította a Watch Now (Nézd most) streaming szolgáltatását, ami lehetővé tette a felhasználók részére, hogy otthon, a számítógépükön nézhessenek filmeket és tévéműsorokat. Kezdetben mindössze ezer cím közül lehetett választani, és csak PC-n, Internet Explorer alatt működött. Az előfizetési csomagoknak megfelelően határozták meg az ingyenes streaming órák számát. És bár a Netflix egy ideig még csak óvatosan fogalmazott ennek az új modellnek a sikeréről, továbbra is DVD-kölcsönzésben látták a jövőt, hamar világossá vált, hogy a streaming az otthoni szórakozás jövője. 2008-ban több szórakoztatóelektronikai céggel is megegyezést kötöttek, hogy már ne csak PC-n, hanem Xbox-szal, tévés beltéri egységekkel és Blu-ray lejátszókkal is lehessen használni a szolgáltatásukat. A következő évben ezek az eszközök bővültek, már PlayStationön és okostévén is lehetett netflixezni, és lassacskán az internetre csatlakoztatható eszközök is bekapcsolódtak. Apple eszközökről 2010 óta nézhető. Ekkor indult el a szolgáltatás Kanadában is, a vezetőségnek pedig rá kellett jönnie, hogy már inkább streamingszolgáltató a Netflix, de azért még foglalkoztak DVD kölcsönzéssel is. Ekkor 20 millió előfizetőjük volt.

2011-ben azonban nagy baklövést követtek el: kettéválasztották a streaming- és a kölcsönzési szolgáltatást, és azok az ügyfelek, akik mindkettőt szerették volna használni, kénytelenek voltak második fiókot nyitni. A havi 10 dolláros előfizetés addig biztosította a DVD-kölcsönzést és a korlátlan on-demand streaminget, ám kettéosztva két különböző csomagra kellett előfizetniük, amelyek ára fejenként 7,99 dollárról, illetve 15,98 dollárról indult. Néhány hónapon belül a Netflix 600 000 előfizetőt veszített az Egyesült Államokban, a vállalat részvényei pedig értékük felét elvesztették. Ennek ellenére októberben Hastings bejelentette, hogy a szétválasztás folytatódik, és a DVD-szolgáltatásuk a Qwikster nevet kapja. Egy hónappal később a részvényesek és az ügyfelek lázadásával szembesülve Hastings hirtelen irányt változtatott, és elállt a Qwiksterrel kapcsolatos tervektől, bár a DVD- és a streamingszolgáltatás továbbra is külön maradt.

Ebben az évben indult el az Amazon Instant Video is, amely 5000 filmet és tévéműsort tett elérhetővé az Amazon Prime-tagok számára, így a Netflix elég komoly konkurenciát kapott. 2012-ben azonban tovább folytatták a terjeszkedést: előbb az Egyesült Királyságot, majd a skandináv országokat vették be, majd 2013-ban saját gyártású műsorait összesen 31 Emmy-re jelölték – többek közt a Kártyavárat vagy az Orange is the New Blacket. Első filmjük a 2015-ös Beasts of No Nation volt.

2018 márciusában egy olyan telefont juttattak ki az űrbe, amire feltöltötték a Star Trek: Discovery című sorozatot. Ezzel  ünnepelték, hogy a szolgáltatás immár a világ több mint 190 országában lett elérhető. Közben egyre több saját filmet és sorozatot készítettek, díjakat is szépen nyertek, olyan presztízsfilmeket is bemutattak, mint Martin Scorsese Az írje vagy David Fincher Mankja – és a sikertörténetükön felbuzdulva sorra indultak és indulnak most is az újabb és újabb streamingszolgáltatások. Nehéz megjósolni, hogy mi lesz a streamingháború vége, de egyelőre úgy tűnik, hogy bár komoly a konkurencia, egyelőre még mindig a Netflex vezeti a streamingpiacot.

(Forrás: Interesting Engineering)