Urlik 12 év börtönbüntetés után szabadlábra kerül. A jó 50-es bőrkabátos lófarkas rocker fizimiskával rendelkező férfi megpróbál új életet kezdeni, ám családja nem várja tárt karokkal.
Felesége eltiltja fiától, ennek ellenére mégis meglátogatja. Fia azonban jobbnak látta, ha mindenkinek azt hazudja, hogy apja már régen meghalt. Ezért várandós feleségének is nagybátyja ként mutatja be. Egyedül volt bűntársa a gengszterfőnök fogadja örömmel, aki már alig várja, hogy Urlik véres bosszút álljon azon, aki annak idején feldobta a zsaruknál. Ezzel leróhatja adósságát. A havi összeget, amit a gengszterfőnök fizetett családjának és mindenféle nevetséges indokkal kitalált tartozásokat.
A dolgok kezdenek jól alakulni, a főnök persze mindent elintéz, bár nem a legjobb színvonalon. Szerez neki szállást nővére lepukkan pincéjében, aminek persze örülhet, mert hajszál híján jobb mint a cellája. Ehhez persze társaság is jár a nővér, aki leginkább egy vidéki kocsma lepukkant alkoholista némberére hasonlít. Állást is kap egy munkamániás, gyorsan-beszélő autószerelő műhelyében és persze fegyvert a bosszúhoz. Valamint nem elhanyagolható az a számomra teljesen megmagyarázhatatlan tény, hogy bomlanak utána a nők. A volt felesége, az alkesz banya és a recepciós csaj a műhelyben. Persze a feleséget leszámítva egyik sem egy főnyeremény.
Csak egyetlen bökkenő akad. Urliknak már esze ágában nincs embert ölni, legalábbis azt nem, aki annak idején felnyomta. Sőt fordul a kocka és azon gondolkozik lehet hogy inkább mást kéne megölni, aki sokkal inkább problémáinak okozója.
A monthy pythont idéző párbeszédek, a fura figurák és abszurd helyzetekkel teli norvég fekete-komédia szórakoztató bármilyen mély mondanivaló nélkül. A végén pedig Urlikról kiderül, hogy mégis csak egy úriember.
8/10 pont
