Úgy tűnik, ma már minden második amerikai filmrendezőről elmondható, hogy Tarantinotól merítette tudományát. Nyilván azért, mert ez így is van. A mester a Kutyaszorítóbannal, és a Ponyvaregénnyel megkerülhetetlenné tette magát. Van aki másolja, van aki leegyszerűsíti, és van aki továbbfejleszti. Ez utóbbi kategóriába tartozik Christopher McQuarrie is, akiről leginkább azt kell tudni, hogy ő írta a Közönséges bűnözők forgatókönyvét és most lehetőséget kapott, hogy írását maga is rendezze.
A történet szerint van két barát, akik mindent megtennének, hogy pénzre tegyenek szert. Mindent, csak dolgozni ne kelljen. Egy spermabankban véletlen fültanúi annak, hogy van egy féltve őrzött kismama, aki egy maffiavezérnél vállalt béranyaságot, hogy annak terméketlen felesége helyett a gyermeket kihordja. Tálcán kínálkozik a nagy lehetőség hőseink előtt, a várandós anyukát el kell rabolni, majd 15 millió dollárt követelni érte. Az elgondolás szép, de nem nézték meg, kivel van valójában dolguk. A főnök ugyanis nem más, mint az egyik legnagyobb szakszervezeti vezető, aki gyakorlatilag feddhetetlen. Őrző-védő emberei viszont gyakorlatilag bármit és bárkit eltűntethetnek a Föld színéről, anélkül, hogy ennek komoly következménye lehetne. A főnök megbízásából megjelenik még a vásznon egy szülészorvos, aki mellesleg a fia is, és egy közvetítő (James Caan), aki azon túl, hogy tolmácsol az emberrablók felé, a saját szakállára is dolgozik.
Innentől kezdve a néző nem tudja, kinek az oldalára álljon, hisz mindenki önállósítja magát. A kismama meg akarja tartani a gyereket, a főnök úgyszintén, az egyik őrzővédő a főnök nőjével kavar, a szülészfiúnak is piszkos a múltja, a közvetítő pedig mindkét oldalt segíti, - de a célokat tekintve két emberrablónk sincs teljes egyetértés.
A film már az első percekben meghökkent brutalitásával, később elcsendesedik és hosszasan moralizál, hogy aztán még nagyobb erővel sokkolja a közönséget. Műfaját tekintve, talán filmdrámák közé lehetne lehetne besorolni, bár bőségesen láthatunk benne akció-, - mi több -, horror jeleneteket is. Egészen a mű végéig csak találgathatjuk, hogy mi is lesz a bonyolult helyzet megoldása, de mivel ez itt nem a poéngyilkosság helye, a csattanó maradjon titokban. Megoldatlan rejtély úgy is marad: vajon ki lehet a magyar címbéli fenegyerek?
