Több véletlen összjátékának köszönhetően született meg az első Üvegtigris-film. Kreatív káromkodásról, kómából felébredve Üvegtigrist idéző betegről is szó esett az Origón megjelent Rudolf Péter-interjúban.
Tizenöt éve készült az egyik legnépszerűbb és legtöbbet idézett magyar vígjáték, az Üvegtigris. A mára már kultfilmes státuszt elért alkotás tervét egy ismeretlen úr nyomta Rudolf Péter kezébe a Vígszínházból hazafelé menet - mesélte a színész az interjúban.
A Búss Gábor Olivér által írt könyv egy ideig feledésbe merült, majd több dolog együttállásának köszönhetően nagyjából két nap alatt összeállt a kép és a csapat. A szereplőválogatáson Csuja Imre mellett volt még egy alternatíva, de végül mellette döntöttek, mert egyszerre tudott macsó és szánalmas lenni. A szereplőkről beszélve azt is megjegyezte Rudolf, hogy Sanyika karaktere eredetileg egy kataton figura volt, de egy ruhapróbán Horváth Lajos Ottó eljátszotta egyik ismerősét, és ez annyira megtetszett a készítőknek, hogy azonnal átírták a karaktert egy túlmozgásos figurává.
A film nyelvezete talán mindenkiben nyomott hagyott, aki megnézte. Volt olyan, hogy egy kómából felébredt ember az Üvegtigrist idézte, de a filmet műtét előtt álló kamaszoknak is vetítették, hogy eltereljék a figyelmüket, és megnevettessék őket. A káromkodásokról beszélgetve Rudolf elmondta; apját, mint nyelvészt, nagyon zavarta a filmben hallható folyamatos káromkodás, de ő nem akart erről lemondani, mivel ezek az emberek így beszélnek, enélkül nem lett volna hiteles.
„Egy kreatív káromkodás ugyanolyan nyelvi bravúr, mint egy Szomory Dezső-mondat, csak más világból érkezik. Az ürességet lehet csupa bazmeggel ábrázolni, de Olivér szövegében önálló nyelv jött létre a káromkodásokból: mindig ott volt bennük a csavar, az íz, a humor.”
A filmes termékelhelyezések sok embernek szúrták a szemét, de mint Rudolf elmondta, enélkül nem jött volna létre a film. Kokó szerepeltetése is jól jött a mozinak, az egykori bokszoló akkoriban volt a csúcson, és igazi profiként viselkedett a kamerák előtt. A külföldi fogadtatásról beszélve a kiszolgáltatottság nemzetközi érzésének köszönhetően nem csak a magyaroknak volt vicces; a spanyolok végigröhögték, és az észtek is szerették. Arra a kérdésre, hogy lesz-e negyedik rész, Rudolf azt válaszolta, hogy ez elsősorban Búss Gábor Olivéren múlik, és hogy a második két részt sem tervezték előre.
És hogy létezik-e még az Üvegtigris? Rudolf Péter azt a megnyugtató választ adta, hogy egy megállapodás keretében ott áll és működik az eredeti helyén. Igazi kultikus hely lett belőle.
