Így képzeltem el gyerekként a horrorfilmeket. Később a díszlet-horrorokat, amelyek a gyermeki fantázia legendáin növekedtek sokkal rémisztőbbé, mint amilyenek valójában voltak. A Pokolba taszítva olyan horror, ami inkább egy másik filmbe illene, ahogy Az egri védők a Nyomozóba.
Ez akár dicséret is lehetne, hiszen jelenthetné azt is, hogy egy klasszikus horrorkliséket sorjázó kellemes nyári horror került a mozikba, amelyből általában hiány van a vásznon. Majdnem. A műfaj sajátosságaihoz ugyan hű marad a rendező-író Sam Raimi, a klisékkel azonban csak maszatol.
Az igazán karakteres jelenetek eléggé kilógnak a filmből, ahogy a zseniálisan megformált vénséges öregasszony (Lorna Raver) is, aki műfogsorával és csipkés kendőjével már-már Mr. Beant idézve, sőt lekörözve variál. Az ő szereplése menti a filmet, miatta el is nézhetnénk esetlenségét. A főhősnő (Alison Lohman) mozdulatain azonban zavarba ejtően látszanak a rendezői instrukciók.
A legtöbb probléma azt hiszem a színészi játékkal volt. Olykor úgy érezzük, egy kicsivel hosszabb válogatás nem ártott volna. A majdnem jól felépített karakterek egy idő után kétdimenzióssá váltak, mintha Lamia szívta volna ki belőlük a lelket. Ez egyébként a film egészére igaz, amely egyszerre elveszti kezdeti friss lendületét.
A pokolba taszítva értelmezhető együgyű nyárvégi horrorként, valójában inkább, horror vígjátéknak szánták, hiszen tálcán kínálja a fonák értelmezést. Ebben a műfajban azonban "az első svéd horror", a Zúzmarás három éve megelőzte. Persze a magyar nyelv alalternatív, Uri Gelleres felhasználása miatt, számunkra a Pokolba taszítva talán egy kicsit viccesebb saját magánál.
Röhögtek azért a sajtóvetítésen. Néhány jelenetben, amikor a valóságot ütköztette a rémfilmek elképzelt valóságával, a rendező remekelt. A rémisztő részek azonban nem lettek elég félelmetesek. Kicsit több borzongás mindenképp szükséges lett volna a megfelelő alaphangulathoz, amelyből a humor is jobban építkezhetett volna.
Nézhető sőt, mindent egybevetve, szórakoztató film. Macskabarátok ne nézzék meg, vagy kellő időben takarják el a szemük.
