Kedves, aranyos és önmagához hűen igazi mese-mese a Shaun, a bárány filmváltozata. Ennél fogva azonban tényleg csak egy bizonyos korosztály számára élvezhető, ez pedig leginkább a 3-10 évesek köre. Noha egy-két poén kifejezetten a felnőtteknek szól, a bárányos nagyvárosi kaland egy technikailag figyelemreméltó, mégis kicsit (túl) egyszerű alkotásra sikerült. Aki szereti Shaunt, annak irány a mozi, aki nem, az viszont keressen magának másik filmet!
Valójában, aki a sorozatból ismeri Shaun bárány és barátai történeteit, és akinek a farmon élő állatsereg eddig is jó szórakozást nyújtott, annak öröm lesz végignéznie az egész estés filmet is, mert azt kapja, amit vár. Ezt a mesét még nem „rontotta el” semmilyen szinten a kor. Nincsen benne erőszak, erotika, káromkodás vagy bármi, lassan a filmek sajnos nagy részére rámondható hasonló negatívum. Ez egy végtelenül bájos, ízig-vérig mese, ráadásul a készítők még ahhoz is tartották magukat, hogy a sorozathoz hasonlóan itt sem beszélnek a szereplők.
Shaun, a farmon élő kis bárány egyszer csak ráun a mindennapok monotonitására, és elhatározza, hogy egy napot szórakozással fognak tölteni fajtársaival. A bárányok önfeledt bulizása közben azonban véletlenül eljuttatják alvó gazdájukat a forgalmas és veszélyes városba. Hogy megmentsék őt, felkerekednek és megpróbálnak eligazodni az ismeretlen terepen. Helyzetüket nehezíti, hogy gazdájukat agyrázkódás érte, így nem emlékszik arra, ki is ő valójában. Ráadásul egy gonosz sintér is vadászik rájuk, amely növeli a kalandos jelenetek számát. Végül persze jó meséhez méltóan minden a helyére kerül, és visszajutnak mindannyian a farmra, hogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak.
Fontos kiemelni, hogy a gyurmaanimáció egyik újabb értékes darabját láthatjuk. Még mindig rácsodálkozunk, milyen precizitás és kreativitás kell egy-egy figura, helyszín vagy eseménysor megvalósításához. A szereplők ugyanolyan édesek, mint a sorozatban, és itt is el-eljátszanak a készítők az anyag formázhatóságával. Bámulatosan aprólékos szobabelsők, üzletek és kisebb tárgyak sokasága bizonyítja, hogy még mindig van ötlet az animáció ezen ágában is. Nem mellesleg meglepően üdítő a szemnek, hogy végre nem a számítógépes figurákat kell a számítógépes tájakon számítógépes mozdulatsorokat elvégezve nézni. Olyan, mintha megint gyermekek lehetnénk, és ez még ha csak 85 percre is, de különleges érzés.
Más kérdés, hogy minden pozitívuma egyben a film negatívuma is lehet valakinek. Aki a sok izgalomhoz, meglepő fordulatokhoz és a poéntömegek áradatához szokott, annak ez a film kétség kívül túl lassú és bárgyú lesz. A Shaun, a bárány nem biztos, hogy mindenkit leköt erre a másfél órára, annak ellenére, hogy finoman el van benne ejtve egy-két bravúros szórakoztató elem az idősebb korosztálynak is. A filmes és zenei utalások, a képi világgal való játék és a gazda elaltatási módszere mind-mind kiemelkedően ötletesek. Tehát, ha a gyermekünk él-hal Shaunért, akkor azért mi sem fogjuk felesleges időpocsékolásnak érezni a művet. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy ez a film tényleg (csak) egy kedves mese. Senki ne várjon többet, de kérdem én: kell-e ennél több egyáltalán?
