Két és fél óra hosszat úszkálunk Camille és Ugo kapcsolatainak gubancos hálójában. Folyik a hajsza az érzelmek, gondolatok, vágyak tisztázásáért. Bogozgatják ők is és mi is a kuszaságból azt, ami majd kivezet valami nyílt, tágas fennsíkra, ahol végre rálátnának arra a helyzetre, amiből a pillanatnyi impulzusok kuszasága miatt soha nem lehet kilátni.
Három pár tévelyeg itt az élet rejtélyes sűrűjében, és csak a rendező mesés ajándékaként, mint a színházi előadások, sőt operák fináléjában rendeződnek az utolsó jelenetben (amely célzatosan egy díszletben játszódik) tisztán átlátható viszonyokba. Akkor végre egymásba fonódnak a tekintetek, a rendező isteni ujjai masnit kötnek a szerelmesek életének szálaira.
De addig? Hosszan tekeregnek a szálak. Egyszerre több megoldás mutatkozik a zavaros viszonylatokban, három férfi és három nő próbálgatja, hogy az érzékeket viszketegen felpiszkáló pontokon van-e leágazás egy másik emberhez, mit bírnak ki ezek a szálacskák. Egyáltalán ki kicsoda ebben az ezredvégi Szentivánéji álomban önmagához, és a vizsgálódó másik személyhez képest?
A film kortárs figuráit ősrégi dramaturgiai hagyományok mentén mozgatja a történet, úgy, ahogy azt régen a nagyoperák librettóinak szerzői tették. Van rejtély. Kicsoda valójában akit látunk? Camille volt szerelmének élettársát látjuk, vagy egy bűnöző tettestársát? Kicsoda az a férfi, akivel egy eldugott kocsmában csókolózik? Hova tűnik a kétmilliót érő gyűrű? Hol a rejtélyesen bujkáló Goldoni-kézirat? Csodás véletlen segít a nyomára jutni. Jól kiszámított dramaturgia szerint egymást rég nem látott szerelmeseket vet a kiszámíthatatlan sors egymás útjába. Mi fog most történni? Hogyan segíti hozzá a véletlen az őrült volt élettárs, Pierre által bezárt Camille-t a szabaduláshoz?
A dráma (!) csúcspontja a nagy párbaj, amelyet őérte vív két férfi. Persze ne felejtsük, mindez most játszódik, Párizsban. A párbajt egy-egy vodkával vívják a színház világosító hídján, de természetesen van alattuk háló. Ez az összes szereplő szerencséje különben. Itt nincs zuhanás a semmibe, nem következik be tragédia. Ez - persze többszörös csavarral - egy könnyed vígjáték, amiben minden jó, ha jó a vége.
A rendező rafináltan bújtatja a már amúgy is gyanút keltően drámai bonyodalmak közé Pirandello Így van című előadásának jeleneteit. Modern történetet látunk vagy ősrégit? A hat ember teljesen jelenkori bóklászása egymás körül valójában ősrégi minták alapján, évszázadok alatt kijárt, klasszikus ösvényeken zajlik. A francia újhullám klasszikusait követő Jacques Rivette finom eszközökkel létrehozott filmje operalibrettóba burkolja a huszonnegyedik század szerelmeseit.
