Valahol, valamikor, egy mesebeli nagyvárosban járunk (talán Londonban...). Felix, a nagymenő bérgyilkos (Stellan Skarsgard) visszavonulni készül. Egy vontatóhajón elviszi utódát (Paul Bettany) a régi szivattyútelepre, ahol alvilági társasága tanyázik. A bandavezér nem fogadja túl nagy lelkesedéssel bejelentését: megfenyegeti, hogy végez vele. Felix munkát keres. Már nem olyat. De nehéz a dolga, hiszen ismerősei csak egy irányból ismerik precizitását. Mígnem Big Bob megbízza, hogy távolléte alatt vigyázzon széltől is óvott fiacskájára, Bubbára (Chris Penn). A bérgyilkos eleinte nem akar belemenni a dologba, ám egy köteg bankó legyőzi tiltakozását. A gyerekszobába betérve kiderül, hogy Bubba visszamaradt felnőtt, aki az atyai "gondoskodás" következtében sípoló zsiráfjával és vízipisztolyával a legboldogabb. A gyermektelen Felix eleinte majd' szétrobban a százhúsz kilós óvodástól, ám hirtelen megérinti valami, ami addigi életéből hiányzott. Talán valami hasonló, mint ahogy az apja, Daddy Zoo (Peter Vaughan) iránt érez. Így hát félresöpörve megbízója intelmeit Bubbával mulat, piál, csajozik. Ezalatt a bandavezér emberei mindenütt a nyomában vannak (rejtélyes módon mindig megmenekül), döntenie kell, hogy vállalja-e szeretőjétől (vagy szerelmétől?) születendő gyermekét, vigyáznia kell Bubbára...
Stewart Sugg rendező mintha csak kedvenc filmrészleteiből, szituációiból és az ezek sugallta hangulatokból nyújtana át egy csokrot. Lépten nyomon nosztalgia-szimbólumokba botlunk: széleskarimájú kalap, ballonkabát, lófejlámpás merci, Citroën DS, Barry White... Mindez álomszerű helyszínekbe és színekbe csomagolva. Mintha régi családi felvételeket és diafilmeket látnánk. Ám mindezek nem muskátli- és naftalinszagú emlékek: minden pörgő és élettel teli, mégsem valóságos. Mintha Tarantino, Rodriguez és Guy Ritchie csodaországba csöppent volna. Apró történtek, arcok, sorsok, gegek. S valahogy mindez összeáll egy képpé. A film férfiakról szól:
Felix határmesgyén áll: vált és változik, és ettől esetlenné válik. Skarsgard, mint a Roninból emlékezhetünk rá, eszményi bérgyilkos; ám itt nácis kinézete és szenvtelensége keveredik a Hullámtörésből ismert figura szenvedélyességével és eshetőségével. Daddy Zoo a végét járja. Cinikusan bölcs. Szereti az életet és örül az apró dolgoknak (méltóság+domb+fa). Bubba a nemlétező férfi - vagy a mindenkiben benn lakozó gyermek én? Chris Penn, aki eddig többnyire kemény gengsztereket és zsarukat alakított, mesteri a dacos, kedves és öntudatos Bubba bőrébe bújva. Nem idióta. Ő a nemlétező férfi - Felix születendő fiának előképe.
Kiss Kiss (Bang Bang) - a film szerint az élet legfontosabb hangjai. Puszi, csók, lövés, dugás... Érzelgős gengsztertörténet abszurd mesébe csomagolva: a férfivágyak és férfiálmok felnőttkézzel készült gyerekrajza. Nosztalgia, romantika és emészthető érzelgősség (szeretet?) kissé karcosan és tarkán elbeszélve.
