Egyszer valahol olvastam, hogy a Rómeó és Júliát elő lehet adni a világ legnagyobb színpadjain és zsebkendőnyi területen ezerféle stílusban. Ugyanez igaz az ‘56-os történetekre, így a Kolorádó Kidre. Vágvölgyi B. András filmje formabontó és nagyon dögös, de a történet néha kicsit lapos vagy zavaros. ‘56-os történetből persze sosem elég.
Akkor kérném a lányokat háromra mondják az aktuális kedvenc szívtipró nevét egykettőhárom: Nagy Zsolt. Az idei Filmszemlén két főszerep jutott a fiatal sármőrnek, ráadásul igen jó, hálás alakítások vártak rá. A Team Building nehezen kezelhető rendbontója és jelen film börtönbe zárt szabadságharcos forradalmára között ráadásul van valami hasonlóság. A nyers erő, a férfiúi tesztoszteron, a problémás vad csikó jutott most is Kreuzer Bélát alakító Nagy Zsoltnak.
A balhét kereső, a forradalomba csak véletlenül keveredő fiú története ez, akit beköpnek, és többször elárulják barátai a börtönben, ahonnan flashbackekben, az ő kívülálló, majd egyre inkább a lendület által bennfentessé váló szemszöge lett a fő. Kreuzer Bélát ugyanis – mint legtöbb cselekedet esetén – itt is a lendület vitte előre. A film utolsó, börtönből szabaduló, bosszútól terhes jelenetében is. A Kolorádó Kid Kreuzer Béla, az ‘56 és a háború után Amerikába emigrált ambivalens hősének meséje valós történeten alapul.
Vágvölgyi B. András első játékfilmje a Kolorádó Kid; neve mégsem ismeretlen. Hosszú ideje újságíró, rendezett dokumentumfilmet, szerepelt Jancsó-filmben, és még egy sor dolgot csinált ezen kívül. Hogy azt mondjam: a Kolorádó Kiden mindez pontosan meglátszik. Ha szőrös szívű kedvemben vagyok, azt mondom: ennek a filmnek nincsen története, és gyakran ide-oda csapong (és nem a sorozatos visszatekintésektől). Akár a főszereplő. Ez mondjuk érvnek jó, szórakozásnak kevés. Ha jobb kedvemben vagyok, azt mondom, Vágvölgyi remek emberismerő, határtalan fantáziájú a korról, eredeti figura lehet, a Rózsa Gyuri például No. 1. ötlet, és képes közelebb hozni ezt a ma már avitt, számára is még ismeretlen, de akkor hús-vér valós ötvenes éveket, amikor semmi nem volt hepi, csak azok a kommunisták voltak mindenki nyakán.
Röviden szólva a Kolorádó Kid nem olyan különösen jó film, de legalább cool. Az viszont nagyon. Látványos, pörgős, jó zenével, korrajzzal, jól megírt szereplőkkel. Egy szelet Amerika a koszos, poros szürke, pattanásig fesz Budapesten.
