Erőszakra éhes tévénézők, kegyetlen börtönigazgató, túlélhetetlen játékszabályok és az életért küzdő rabok adják a Halálfutam alap pilléreit.
1975
Roger Corman produceri közreműködésével 1975-ben készült el a Death Race 2000 című film, melyben a kung-fu király David Carradine alakította a vérprofi Frankensteint, míg legnagyobb riválisa a Sylvester Stallone megformálta Machine Gun Joe volt. A történet akkor még a jövőben (azaz a mostani valós jelenben - 2000) játszódott, amikor az Egyesült Provinciák elnöke a népe szórakoztatására és butítására olyan autós sporteseményt szervezett, amelyen az idős emberek elgázolása 100 pontot, a csecsemők azonban "csak" 50 pontot értek. Ezt a filmet Paul Bartel jegyezte, mint rendező, azonban a mostaniban a szintén executive producerséget vállaló Roger Corman, Paul W.S. Anderson-ra osztotta a forgatókönyvírói és rendezői feladatokat.
2008
A 2008-as változatban egy büntetőintézet vezetője arra kényszeríti a foglyokat, hogy életüket kockáztatva szálljanak be a Halálfutamba. A versenyt online közvetítik, a nézettség és a befizetett összeg busás hasznot hoz a börtön úrnőjnek (Joan Allen). A háromszoros autóversenyző bajnok, Jensen Ames (Jason Statham) nagymestere a túlélésnek, ám mikor ártatlanul lecsukják, rákényszerül, hogy felvegye a legendás sofőr, az elpusztíthatatlannak tűnő közönség kedvenc Frankenstein álarcát.
A játék lényege
A film alapötletére született meg a Carmageddon című számítógépes játék a kilencvenes években. A nyersének itt három verziója van: élve teljesítjük a megadott köröket, hazavágjuk az összes ellenfelet, illetve átgázolunk minden gyalogoson. A kontroll persze ebben az esetben is működésbe lépett, hiszen Németországban és Angliában a játék csak zombikat és robotokat tartalmazott. Az élőholtak elütése ugyanis etikusabbnak tűnt.
Trash movie vagy sem
Az 1975-ös film igazi trash movie volt. Egyrészt valóban B kategóriás filmnek készült, másrészt a vérengzés és a szex-jelentek nem töltöttek be drámai funkciót. Az erősen kilúgozott 2008-as verzióra azonban egyik állítás sem igaz. Az autók és az ellenfelek kinyírása vérprofi filmes trükkökkel van megoldva. Szex egyáltalán nincs benne, hiszen a feszülő nadrág, a mély dekoltázs és a hosszan leomló haj maximum az életfogytiglant töltő fegyencek számára lehet provokatív. A vérengzés is inkább akusztikailag történik meg, köszönhetően a profi effekteknek és a mélyen dübörgő metál zenének.
Emancipáció a börtönben is
A film egyik legkülönösebb és legmerészebb húzása, hogy a kegyetlen, semmitől vissza nem riadó börtönigazgató szerepét nő alakítja. A dögös navigátor csajok ellenpólusaként jelenik meg tökéletes kosztümben, kimérten, józanul, számítóan. Azonban a hollywood-i klisék szó szerint atomjaira szedik a női emancipációt, hiszen a gonosznak a film végén bűnhődnie kell.
Vattacukor férfiaknak
A film leginkább trash része maga a történet. Az érzelmi motiváció olyan mértékben van leegyszerűsítve, hogy a szereplők minden egyes mondatánál ásításba menekül a néző. Arról nem is beszélve, hogy az ok-okozati viszonyok csupán időrendben nem állják meg a helyüket. Azonban a vattacukrot sem azért szeretjük, mert egészséges. Sokkal inkább a fura és közben szórakoztató állaga miatt. S mint ahogy a vattacukrot sem kívánjuk meg minden nap, úgy ez a film is elmegy egy évben egyszer.
Kinek ajánljuk?
- Jason Statham mellkasának rajongóiknak.
- Az autós filmek kedvelőinek.
Kinek nem?
- Az emancipáció híveinek.
- Az igazi trash movie rajongóknak.
4/10
