A harsány, szoknyapecér nőgyógyász, Tibor egyedül neveli fiát, a 19 éves Danit. Kettejük személyisége nem is lehetne különbözőbb: az apa egocentrikus, hiú és hedonista, a fiú pedig halkszavú, romantikus alkat, aki a szerelmet keresi, a szex csak azután jöhet. Mivel konfliktusaik egyre jobban kiéleződnek, Dani Franciaországba szökik művész nagybátyjához.
Messzi tájakon
Dani az orvosira jár, hiszen apja kétséget sem hagy afelől, hogy tőle várja praxisa átvételét. A fiú nem is lázad ez ellen, szelídebb ő annál, de valójában inkább művészlélek. Ha csak teheti, szobája magányában megszólaltatja hang drum nevű hangszerét, ezt a ritka, svájci műremeket. Tibor próbál a fiúból is épp olyan laza, nagyhangú nőcsábászt faragni, amilyen ő, ám rögtön előtör féltékenysége és birtoklási vágya, ha Dani közelebb próbál kerülni egy lányhoz.
A srác autóbalesetben elhunyt francia édesanyja révén folyékonyan beszéli a gallok nyelvét, így a sajátosan mai, budapesti életképek mellett a film jelentős részét teszik ki a gyönyörű, észak-franciaországi tájakon játszódó jelenetek is. Dani ide utazik nagybátyjához és unokatestvéreihez, hogy egy kis lélegzethez jusson a fojtogató otthoni légkör után. A francia rokonok nagyon bohémek, ezért sajtüzemük irányítását is inkább másra, a csinos, harmincas Isabelle-re bízták.
A nőt annak idején Tibor is ostromolta, ám eredménytelenül. Vajon Dani a vele flörtölő, életvidám szépasszony karjaiban veszíti el ártatlanságát, vagy az uszodában látott, ám megszólítani nem mert szinkronúszólánynak tartogatja az első alkalmat? Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a Rózsaszín sajt egy kifejezetten jól sikerült elsőfilm.
Európai történet
Tóth Barnabás számos sikeres kisfilm után (Az ember, akit kihagytak, Vonaton, (terep)SZEMLE, Egy szavazat) bemutatkozó nagyjátékfilmjében igazi mai európai történetet vitt vászonra. Nemcsak rendezőként, hanem íróként (Frank Rizzóval és Hamvas Dániellel karöltve) és főszereplőként is jegyzi a filmet. A történetben ugyan sok eredetiséget nem fedezhetünk fel, minden egyes elemével találkoztunk már: a fiát egyedül nevelő apa, a fiú felnőtté válása és leválási kísérletei, az első szerelem, a szabadszájú haver, a külföldi kalandok. Az egész együtt, a szép képekkel és szellemes, gördülékeny párbeszédekkel fűszerezve azonban olyan elegyet alkot, amit az ember szívesen néz és hallgat másfél órán keresztül. Mindezt még megbolondítja a film sajátos zenei világa, amit Pirisi László kifejezetten a különleges hang drum köré alakított.
Tóth Barnabás érdekes, ugyanakkor hiteles karaktereket, életszagú párbeszédeket teremtett, szerethető, kellemes szórakozást nyújtó közönségfilmet alkotott. Mindezt dicséretes öniróniával tette, miközben elviccelte a giccses jeleneteket és a közhelyeket. Ifjú rendezőnk színészként is tehetséges, bár néha kissé talán túlságosan pókerarcú. Üdítően hat a francia színészek szerepeltetése is, az apa figurája pedig Bezerédi Zoltán jutalomjátéka.
Tóth saját elmondása szerint olyan minőségi filmet szeretett volna készíteni, aminek van mondanivalója, de jó nézni, és az ember úgy jön ki a moziból, hogy kapott valamit. Minden jel arra utal, hogy ez sikerült neki.
Kinek ajánljuk?
- Aki szereti az élettel teli, emberi történeteket, a nem teljesen súlytalan kikapcsolódást.
- Elsősorban a fiatalabb korosztálynak.
Kinek nem?
- Aki szerint a magyar film csak akkor ér valamit, ha Tarr Béla rendezte.
7/10
