Kicsit utánagondol az ember, hogy kinek is készült ez az új Pixar, a L'ecsó... Nem, nem gondol utána, hanem elismeri, hogy megkínozták a fordítót, amikor a Ratatouille címmel kellett kezdenie valamit, tekintve, hogy Magyarországon nem nagyon esznek ratatouille-t, és a rat = patkány szójáték is elvész a mi nyelvünkön. Ehhez képest a L'ecsó igen tisztes helytállás, hiszen majdnem ugyanaz, mint a ratatouille, és még valami játék is van benne. Ha ez megvan, akkor jöhet az utánagondolás.
A Pixar filmjeiben mindig az a trükk, hogy fiamnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle, úgy teszünk, mintha mesefilmet készítenénk, és közben a felnőtteknek adunk el régen bevált történeteket animációs változatban. Éljen a barátság, az otthon, a szeretet. Ezekről a témákról már nehéz hús-vér színészekkel bármit is elmondani, de hát arra való ez a csodálatos komputer, amit nem mondhat ki a színész, azt kimondhatja halacska, autó, repülőgép, csavarhúzó, villanykörte és egyéb használati tárgyak. Vagy kimondhatják patkányok. A baj, ha baj, csupán annyi, hogy a Ratatouille estében egy kicsit elcsúszott a középre fogalmazás, hacsak nem vagyok túlságosan szkeptikus a következő generáció szellemi fejlődését illetően. De próbálok visszaemlékezni hat-nyolc éves önmagamra: vajon tudtam volna-e értékelni egy mesét, amelyben a hajszálból vett DNS-mintával bizonyítják, hogy az igazmondó juhászlegény az öreg király házasságon kívüli gyermeke, vagy hogy valós izgalommal töltene-e el egy olyan történet, amelyben az a tét, hogy a luxusétterem vajon visszaszerzi-e az éttermi kalauzban elveszített csillagait. Patkánymérget nem vennék rá.
Nem olyan nagy a vész, hiszen arra való a kép, hogy szórakoztassa kissé fészkelődő gyermekeinket, de a L'ecsóban olyan rengeteg animációs szellemesség nincsen, azért azon lehet nevetni, ahogyan a patkányok sajtot reszelnek, vagyis sajtdarabra kapva szánkóznak a reszelőkön, de a film leginkább mégis a valóságos konyhában játszódik, ahol többnyire emberek főzőcskéznek. A luxushangparkból is veszítünk a magyar változatban, Peter O'Toole és Ian Holm, Janeane Garofalo és Brian Dennehy helyett Háda János és F. Nagy Erika némileg takarékosabb üzemmód.
De ettől még jó a film. Az animáció néha megdöbbentően részletes, van patkánybunda, ázott patkánybunda, és patkánybunda a szélben, szőrszálak a rágcsálók fülecskéjén, a rothadt élelmiszereket hoszszan tanulmányozták a munkatársak, mielőtt komputerbe álmodták volna, és az esetleg ellenkező kritikának is kiosztanak egy taslit, amikor az étteremkritikus Anton Ego belátja, hogy nem a fanyalgó vagy megsemmisítő írás az igazán bátor, hanem amelyik oda mer állni az új mellé. Persze nyugodtabb lennék, ha valami igazán új is lenne a filmben, és oda lehetne állni mellé, de ha nem, hát nem. Attól még nézhető.
